Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

rületben alakítsák meg a függetlenségi és 48-as, „de kisbirtokost választó" bizottságokat. Ennél konkrétabban alig esik szó az új párt alakításáról, egész kongresszusi felhívásig. Az új párt neve csak a kongresszus napján, november 21-én jelenik meg először a lapban, de érdekes módon az üdvözlő táviratok tucatjaiban már pontosan, nevén üdvözlik az új pártot. Ez is azt mutatja, hogy az előkészületek zöme nem a nyilvánosság előtt folyt. Ami világos a következmények ismeretében, az az, hogy a választmányi ülésen eldöntötték az új párt megalakítását, annak nevében és programjában is megegyezés született. Döntés született arról is, hogy a Hercegh Sándor tulajdonában lévő lap fejlécére felkerül Szabó István országgyűlési képviselő neve főmunkatársként. Megalakították a kongresszust és az új pártot előkészítő bizottságot, ennek elnöke Hercegh Sándor lett. Döntés született arról is, hogy Szabó képviselő a Magyar Lobogóban írandó vezércikkeiben indokolja meg az új pártalakítást, és beszámoló körutat tesz Somogyban. Az ottani beszédeinek is ez lesz a fő célja. Ugyanakkor a pártprogram legfőbb célkitűzéseit is megismertetik, lemérik annak visszhangját. Teszik ezt anélkül, hogy bármi konkrét célkitűzésről is beszélnének az új pártot illetően. Nyilvánvaló megállapodás született arról is, hogy nem a társadalmi béke megbontása, hanem annak megvalósítása érdekében kívánnak harcolni. Megnyugtatják a nyilvánosságot, hogy nem támadó, hanem „védelmi harcot" akarnak folytatni. Az utóbbi megegyezésre utal Pál Miklós fentebb idézett írása, melyben a védelmi harc mellett tör lándzsát. Hercegh Sándor erről így ír: „Az a védelmi harc azonban, amely ma a kisbirtokosság érdekei és igazáért folyik s amelyből amíg erőm engedi, én is ki akarom venni a vezető részt, annak diadallal kell végződnie." A célt ehhez a szervezkedésben, az összetartásban látja, az eredményt pedig a községi, megyei képviselő-testületekben elért többségben, a parlamentbe pedig kisbirtokosok juttatásában. Egy szó nem esik arról, hogy ehhez új politikai pártra van szükség.

96 Hasonló szellemben ír Hercegh több vidéki újságban, többek között a Somogyvármegyében is.

97 Szabó István írásai ezzel szinte összecsengenek: „A társadalmi béke érdekében" munkálkodnak, vallja, de hozzáteszi, hogy az osztálykülönbségek addig nem tűnhetnek el, míg a kisbirtokosok az őket megillető helyet el nem foglalják. ,A szeretet vallásának törvénye - írja ugyanakkor - minden embert egyenlőnek mond, de az életben ez az isteni törvény nem érvényesül. Százak, ezrek, milliók nyomorognak. Jogos követeléseik siket fülekre találnak, mert az úr még ma is lenézi a kisembert, még ma is jobbágyát látja benne." Szabó Istvánt hiba lenne azonban tisztán békülékeny politikusnak tekinteni. Tudta azt is hol lehet keményebb hangot használni, mint például a radikálisabb, Bauernbundnak írott cikkében.

98 Szabó István logikával végigvitt fejtegetései mögött az élet tapasztalatai, a praktikum húzódott meg, míg Hercegh Sándorral meg nem ismerkedett. Hercegh nem csupán megmentésre váró, szenvedő osztályt látott a kisbirtokos parasztokban, hanem sokszorosan megfogalmazta, hogy ez a társadalom legmagyarabb rétege és rajta áll, vagy bukik a nemzet sorsa. Az iskolázottabb Hercegh Sándor hatása Szabó Istvánra végül is egy igen szerencsés tétel megfogalmazásában jutott kifejeződésre, ez pedig a kisbirtokosok missziós küldetése a nemzet jövője érdekében. Nem csupán jogos a harcuk, nem csupán indokolt térnyerésük a politikában, mert legnépesebb osztály, hanem a politikai megújulás, nemzeti fennmaradás szigorú parancsa is ez. Ez az eszmei megalapozás adott igazán lökést az új párt megalakítása felé, létjogosultságának igazolásaként. Egyúttal ez az alapállás volt az, ami Szabó Istvánt is szárnyaló, szinte új kormányprogramnak beillő megfogalmazásra sarkallta. „Új