Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

elképzelések, amelyek egybeestek volna a parasztok igazságérzetével, nem fogalmazódtak meg a lap hasábjain, csupán a Függetlenségi Pártban leledző feltétlen bizalmat hangsúlyozták és olyan látszatreformokat hangoztattak, melyeket a kormányzat is tervezett. Afő problémát a radikális paraszti törekvések visszaverése jelentette. Már az első levelekben megfogalmazódtak azok a törekvések, amelyekre az akciót szervező szerkesztőség nem is mert gondolni. A „Dunántúl és Békés megyében azt követelik, hogy a szervezkedés már most ezen az alapon, tudniillik egy függetlenségi és 48-as kisbirtokospárt szervezésével történjék. "

21 Kik voltak ezek a dunántúliak? Annyit tudunk, hogy a Dunántúlról elsőkként tűnik fel a lapban Csepely Károly (Szentkirályszabadja) és Madarász Zsigmond (Nemeskisfalud), ő volt Somogy megyében a szövetség leglelkesebb előharcosa, utánuk következett Mohácsy Lajos marcalgergelyi evangélikus lelkész és id. Szijj Bálint Nagyigmándról. Békés megyében kézenfekvő volt, hogy a gyomai választókerület kisgazdái voltak a legaktívabbak. Ebben a körzetben lépett fel több ízben is képviselőnek Várkonyi István. Nem volt véletlen, hogy a Magyar Lobogó szerkesztői leutaztak Gyomára, hogy megkeressék B. Kis Imrét. Őt „kínálták meg azzal, hogy ő vegye kezébe Gyomán a kongresszus előkészítési munkálatait."

22 A tömeges igénynek engedve a szerkesztőség rákényszerült egy országos kisbirtokos-kongresszus összehívására. Hogy miért B. Kis Imréhez vezetett az útjuk? Ennek is egyszerű oka van. Ő 1903-ban, amikor Várkonyi István megindította a Kisgazda c. lapot, a legelszántabban küzdött egy kisgazdaszövetség létrehozásáért. A gyomaiak meg is tartották az előkészítő értekezletet, de ez nem volt a szerkesztőség kedvére. „Mi ezt nem akartuk még" - írta a szerkesztő, majd azzal érvelt, hogy ők kérték az elhalasztást egy nekik kedvező időpontra. Azzal érveltek, hogy értekezletet csak kellő központi irányítással, a napirend bölcs meghatározásával, vagyis az ő irányításukkal szabad megtartani. A gyomaiak kioktatása után következett az előfizetések felújítására tett felhívás a közelgő kongresszusra tekintettel, ez volt a lényeg. Hogy hasonló helyi kezdeményezéseknek elejét vegyék, közölték egy leendő kongresszus napirendjére tűzendő javaslataikat. Ilyen volt Csepely Károly indítványa a kisbirtokosok nyugdíjintézetére vonatkozóan, Szenti Imre (Torontálvásárhely) indítványa a parcellázásokról, Soós Antal szerkesztő javaslata a kisbirtok tehermentesítéséről stb. Nem szerepelt a javaslatok között a hitbizományok felszámolása, a szekularizáció, a progresszív adózás bevezetése. A napirendet később kiegészítették olyan beküldött javaslatokkal, melyek elnyerték a szerkesztőség tetszését és húsbavágó kérdéseket érintettek. Az érdeklődés ébrentartása érdekében a lap minden száma értekezett a kongresszusról, de annak összehívását minden sürgetés ellenére halogatta. Dicsérte a kormányt, Kossuth Ferencet, és elítélte azokat a radikális függetlenségi képviselőket, akik kiléptek a pártból, majd létrehozták a Balpártot. Egy évig tartó halogató taktika után - s ehhez hozzájárult, hogy Mezőfi hasonló lépésre szánta magát és félő volt, hogy előbb lép - végül a szerkesztőség elszánta magát, de még mindig nem kongresszust, hanem egy azt előkészítő értekezletet hívott össze 1908. március 22-re. A cél az volt, hogy a türelmetleneket leszereljék és egy olyan opportunusabb vezérkart hozzanak létre a kongresszus előkészítése érdekében, amelyik biztosítja, hogy a szálak a szerkesztőség kezében maradnak és nem válik a kongresszus pártalakító fórummá és nem csúszik ki ellenőrzésük alól. Ezt a taktikát szolgálta, hogy a lap hatalmas betűkkel szedett felhívásban tudatta az előértekezlet helyét és idejét, melyre mindenkit hívott. Gondolván, hogy az előértekezlet egy ideig lecsillapítja a türelmetlenkedőket. A felhívás középpontjában vi-