Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon
ban, amikor a megye kisgazdái létrehozták önálló egyesületüket, az egyesület vezetői megkeresték a földművelésügyi minisztert és egy sor kedvezményt eszközöltek ki. A takarmányínség enyhítésére olcsó takarmányt és takarmányozógépeket, 89 község gazdái számára 175 vagon korpát, 42 vagon szénát, 10 vagon szalmát, lü vagon olajpogácsát, 5 vagon szárított répaszeletet, 6 vagon melaszt. Továbbá 180 somogyi községben osztottak ki szecska- és répavágókat 30-40%-os kedvezménnyel. Hasonló módon szereztek be takarmánymagvakat. Kieszközöltek a miniszternél 32 ezer korona kedvezményes (2%) hitelt. Ebből a pénzből bonyhádi szarvasmarhát lehetett vásárolni. Továbbá számos szakmai tanfolyammal igyekeztek kedvükben járni a megye kisgazdáinak, hogy az önálló szervezkedéstől eltántorítsák őket. 18 Nem akartak Békés megye sorsára jutni, ahonnan már eljutott az ottani nagybirtokosok jajkiáltása: „Békés megyében a paraszt diktál. Ha a hatalom teljes erejével nem sújt le s nem fékezi meg a hömpölygő áradatot, s nem érezteti egész vonalon hatalmának igazi nagyságát, e piszkos hullámokkal idővel megküzdeni nehéz lesz." 19 (Áchim mozgalmáról van szó.) A veszély elhárításának másik kísérlete a hatalomra került Függetlenségi Párttól származott. A párt, amelyik döntően birtokos paraszti szavazatoknak köszönhette sikerét, megpróbálta ezt a bázist teljesen magához kötni, tartós politikai bázissá szervezni, nem utolsósorban azért is, hogy az önálló paraszti politikai és gazdasági törekvéseknek elejét vegyék. Az akciót Barabás Béla, neves függetlenségi képviselő, majd főispán kezében lévő Magyar Lobogó indította el. Kossuth Ferenc főbábáskodása mellett a lap hangadói közé tartozott Nagy Emil országgyűlési képviselő, aki a Függetlenségi Párt agrárszakértőjének köntösében igyekezett tetszelegni és OMGEadminisztráció szakapparátusából Pauer Ödön, a Gazdák Biztosító Szövetkezetének főtisztviselője, majd az alföldi földmívelők gazdasági egyesületének ügyvezető igazgatója, Laehne Hugó országgyűlési képviselő, a nyugat-magyarországi hasonló szervezet ügyvezető igazgatója. A lap 1906-ban országos akciót hirdetett a kisbirtokosok bajainak enyhítésére, egy országos kisbirtokos szövetség létrehozására, természetesen a Függetlenségi Párt és az OMGE gyámkodása alatt. Mellékes célként csillant meg a szerkesztőség előtt a vegetáló lap anyagi gondjainak enyhítése a tömeges paraszti megrendelésben reménykedve. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. Százával érkeztek a levelek a kisgazdáktól, a helyi függetlenségi körök kisbirtokos vezetőitől. 60 (!) választókerületből panaszolták, hogy az ő képviselőjük semmit sem tesz a nép érdekében, csak otthon ül ügyvédi irodájában. Özönlöttek a panaszok, nem titkolva, hogy a kisbirtokosok a kormányban sem bíznak. A szerkesztőség néhány neki is tetszőbb levelet közzé is tett folyamatosan és azokra válaszolt nyilvánosan, hogy leszerelje a panaszosok kiábrándultságát. Jellemző reagálás volt a következő: „Lapunk főszerkesztője, Soós Antal összes leveleket és panaszokat dicső nevű pártvezérünk, Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszternek tudomására hozta. El sem lehet mondani, hogy Kossuth Ferencre mily nagy hatást tettek a levelek. Jóságos szíve, mely csak a magyar nép boldogságáért ver, összeszorult." Megígérte, hogy beszél erről Darányi földművelésügyi miniszterrel és arra is megkéri, hogy Soós Antal személyesen is tolmácsolhassa a panaszokat. „Mindebből világosan kitűnik - folytatódik a meggyőzés -, hogy Kossuth Ferenc és a kormány minden egyes tagja szívén hordja a nép baját. De ne feledje el senki sem, hogy egyik napról a másikra nem lehet jóvá tenni azt, amit az osztrákok négyszáz év óta és a szabadelvűek nedven év óta rontottak rajtunk." 20 íme mindenkori magyar politikai éra múltra mutogató érvei. Jövőbe néző