Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

lament előtt." A másik momentumra is felkapta a főszerkesztő a fejét, amit így fogalmazott meg: „Somogyban, ahol az imént még a csecsemő is negyvennyolcas volt, sorra állnak fel az új Tiborcok, református papok, a sandi bíró, a csokonyai bíró és odakiáltják az oligarchák fülébe, hogy a türelem gyertyája csonkig égett, a nép nem akar kivándorolni, nem akar éhenhalni, követeli tehát a kötött birtok parcellázását, az adómentes létminimumot és a progresszív adót. Követeli az úri osztállyal együtt, ha tetszik, de az úri osztály ellen is, ha muszály." Ez az utolsó mozzanat utal a csokonyai bíróra, s nem véletlen, hogy a dicshimnusz róla zeng: „ez a csokonyai bíró európai ember a magyar parlament középkori uraival szemben. A keserűsége a Tiborcé, de a hangja a modern európai emberé, aki keserűen mondja el panaszát, és meg is tudja mondani az orvosságát. Micsoda toronymagasan áll ez a somog)>i megyeg)>ûlés a magyar parlament fölött/" És a dolgos emberiség nagy világközössége mennyivel inkább meg fogja érteni a csokonyai bíró beszédét, mint Boross Jánosét vagy gróf Széchényi Aladárét, vagy az egész dicső magyar parlamentét.!" A vezércikk kifejező gondolata is a „csokonyai bíró"-ba vetett hit: „És hogy a csokonyai bíró és vele a somogyi Tiborcok most már a megyegyűlésen hirdetik, hogy a türelem gyertyája csonkig égett, az utolsó figyelmeztetés. A szemük kinyílt. Látják önmagukat. Látják ellenségeiket. Világosan ismerik a bajt. Csalhatatlanul tudják az orvosságot. A csokonyai bírót tehát nem fogják többé elnémítani. A Tiborcok meg fognak szólalni mindenfelé és recsegni fog a parlament, inogni fog minden latifundium." Az utóbbi jóslat sok keserves évtized múltán jött el, és a sok szereplő közül Szabó Istvánnak, a csokonyai bírónak a kiemelése páratlan előrelátást bizonyított, hiszen Ő volt az, aki Nagyatádi Szabó István néven írta be nevét a magyar történelembe. Pedig akkor még a tévesen a Somogyvármegye hasábjain megjelent tudósítás alapján, Kovács Istvánnak írták. Volt még valaki, aki a híressé vált somogyi megyegyűlés emlékét még maradandóbban megörökítette. A Budapesti Napló munkatársa, Ady Endre ekkor éppen Párizsban tartózkodott. Párizsi lakhelyén is természetesen megkapta a Budapesti Naplót. Az ismertetett híradások után „Kis tarka nóták" címen három verset küldött a Budapesti Naplónak, köztük a „Fölszállott a páva" kezdetűt. A minden kis biztató jelért lelkesülő Ady így fejezte ki elismerését a „somogy Tiborcoknak", a „csokonyai bírónak".^ A kaposvári megyegyűlés két vonatkozásban is figyelmet ébresztő volt. Az egyik, amit a Budapesti napló cikkírója is kiemelt, „hogy a radikalizmus a maradi vármegye falai közt hajt ki és ver gyökeret", a másik, hogy a református papság a birtokos parasztsággal tartott. A kérdés az, hogy mindezekben egyedülálló volt-e az említett megyegyűlés? Tény az, hogy a páva a kaposvári vármegye házára szállott fel először országos figyelmet érdemlően. Ám az Alföldön már a századforduló éveiben, különösen Békés és Csongrád megyékben a birtokos parasztság és szószólói már kemény harcot vívtak az urakkal. Szentes akkori népvezérré vált képviselője, Sima Ferenc már 1898-1899-ben radikálisabban és előrelátóbban fogalmazott, mint későbbi követői, Áchim L. András, vagy Nagyatádi Szabó István. „A nép földet és jogot követel, joggal; mert csakis a tulajdon az, amely az egyéni és közszabadságot a polgári társadalomban és az államélet minden pontján biztosítja... A népnek föld kell s ahol ezt meg tudja váltani - korlátlan tulajdonjoggal. S ha ehhez a földhöz másképpen nem juthat, akkor a kormánynak állami kisajátítás útján kell elősegíteni a nép vagyoni terjeszkedhetését. Nem a hitbizományokról kell a XIX. század végén ábrándozni, mert ez ma már a tulajdonjog fogalmai között egy kortörténeti tévedés, hanem a földbirtokok maximumát kell megállapítani, vagyis törvényhatósági lag kimondani,