Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Nagy Domokos Imre: Fejezetek az iharosi-iharosberényi uradalmak vadászattörténeteiből (Második közlemény)

Az érdekes az, hogy az újabb kutatások alapján a szakértők az előzőekkel éppen ellentétes álláspontra látszanak jutni. Egy-két hiúzt a vadbiológusok elviselhetőnek, sőt elfogadhatónak tartanak nagy kiterjedésű területen, - de a farkast csak ott, ahol a csülkösvad állományszabályozása a terepviszonyok miatt lehetetlen.

148 Az ugyan igaz, hogy a farkas emberre való veszélyességét már Újfalvi Sándor cáfolta a múlt század közepén,

149 más azonban a helyzet az állatvilágban! ,A farkas jelenlétét a többi vad, különösen a szarvasok és őzek viselkedéséből is észrevehetjük. Amikor hirtelen elhallgat a szarvasbőgés, vagy amikor a lakott helyek közelében levő völgyek, utak környékén ijedten rohanó szarvasokat és őzeket látunk, többnyire farkasra következtethetünk." - írta kárpáti tapasztalatai alapján Szederjei Ákos.

150 De hasonló véleményen volt Széchényi Zsigmond is: „Farkas feltűnése - pedig mennyivel jelentéktelenebb ragadozó a medvénél! - azonnal elhallgatásra, sőt sürgős félrevonulásra készteti a bőgő szarvast!"

151 S ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a farkas mozgási köre akár 60 km sugarú is lehet, s figyelembevesszük a háziállatok között okozott kárt, nyilvánvalóvá válik, hogy nincs hazánkban akkora érintetlen terület, melyen a farkas megtűrhető lenne. Nem beszélve arról, hogy legalábbis nagyon megnehezítené a minőségi vadgazdálkodást.

1,2 (Ezt az eszmefuttatást eredetileg a nyolcvanas évek első felében írtam, de akkori cikkemből - félve a természetvédelmi szervek reagálásától - rövidített változatát a szerkesztő kihúzta.

153 Időközben a hivatalos vélemény egyre inkább „farkaspárti" lett, ám az én véleményem nem változott.) Az előbbiekben leírtakat - legalábbis részben - vitatni látszik az ihrosi farkas esete. Azonban itt a ragadozó valósággal bezárta magát a vadaskertbe, ahova a beugrón át még csak be tudott jutni, de ki már nem! (Barthos Tibor is megerősítette beszélgetésünk során, hogy tudomása szerint nagyvad onnan soha nem jutott ki magától.) így a farkas saját magát helyhezkötötte, s ezzel viszonylag meg is könnyítette elejtését. Képzeljük el, mi lehetett volna, ha a néhány tucat kilométerrel arrább lévő Baláta-tó mocsaraiba veszi be magát! A zerge Békésebb természetű, váratlan vendég is elő-elő fordult a környéken. 1933 őszén a berényi vadaskertben Inkey Péter egy zergét lőtt. Mivel az esetről csak Krivanek Ferenc rövid tudósítása emlékezik meg, érdemesebb az egészet idézni: „Mint érdekes esetet közlöm, hogy folyó hó (1933. IX. - NDI) 11-én Inkey József báró úr iharosberényi vadaskertjében az egyik erdőőr zergét látott, mely állítólag egy fiatal szarvasbika társaságában legelészett. Nem igazán tudván hitelt adni e hihetetlenül hangzó jelentésnek, ezután naponként cserkésztünk rá, míg végre sikerült meglátnunk, és meggyőződnünk róla, hogy valóban zergéről szólt a jelentés. Ébersége miatt ez alkalommal elejtése nem sikerült. Ezután még egy ízben látták az erdőőrök. Végre folyó hó 20-án délben 12 órakor egy meredek domboldalon húzódó nyiladékon Inkey Péter báró úr circa 200 lépésről egy jó ,blattlövéssel' elejtette. A háromévesnek látszó zergebak csülkei feltűnően meg voltak nyúlva, amiből következtetni lehetett arra, hogy már régóta elkerült sziklás hazájából. Az elég jó kondícióban lévő bak súlya zsigereletlenül 23 kg volt.