Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Nagy Domokos Imre: Fejezetek az iharosi-iharosberényi uradalmak vadászattörténeteiből (Második közlemény)
A gidák közül összesen négynek a súlya ismert, ezek átlaga 6,25 kg; - ami félrevezető, hiszen itt véletlenül elejtett vagy sérült, beteg példányokról volt szó. Érdemes kisebb körzetekre bontva vizsgálni az állományt, mivel az őz mozgástere kicsi. A vadaskerten belül a legtöbb őz a Ciperesben esett, 41 bak és 9 suta, ebből 24 + 4 1918-ig. A legkevesebb a Gágyban: 7 bak és 6 suta, mind a két világháború között. Eloszlásuk tehát a szarvaséhoz hasonlít. Szabad területen jelentős mennyiség esett a Burgyában és környékén (36 bak, 12 suta), a Lajosmajor környékén (24 bak, 7 suta), és a bérelt községi területeken (18 bak, 17 suta, 1919-ig több mint a fele). A legnehezebb állomány a Burgyában élt. Itt a bakok átlagos súlya 18,32 kg; 1919 előtt 17,46; utána 19,0 kg. A sutáké a két világháború között - öt adat alapján 18,4 kg. Nem sokkal maradt el ettől Csicsó környéke sem, ahonnan az I. világháború előttről mindössze 1 db 16,5 kg-os bak súlyát ismerjük (bár 6 esett ott!; viszont a két világháború közötti átlag 18,75 kg; a teljes átlag 18,3 kg. A második időszakból ismerjük két suta együttes súlyát is, ez 37,0 kg, azaz átlagban 18,5 kg. Józsefmajor környékéről az I. világháború előttről egy adat ismert: 15 kg-os bakot lőttek itt. Esett még egy, de súly ismeretlen. Viszont a két világháború közötti átlag a bakoknál 18,83 kg; így a teljes átlag 18,28 kg. Erről a környékről sutaadat nincs. A Bakoskút vidékén 1919 előtt igen gyenge volt az állomány: 14,33 kg volt a bakok átlagos súlya. Érdekes, a sutáké viszont 16 kg. A két világháború között a bakok átlagsúlya 16,37 kg volt, tehát valamit javult, bár az uradalom egészéhez képest gyenge maradt. Ebben az időben sutát itt nem lőttek. A bakok teljes átlaga 15,5 kg. A községi területeken lőtt őzek átlagsúlya csökkent: az I. világháború előtt 18,44 kg volt a bakok átlagsúlya, a két világháború között 17,75; a teljes átlag 18,23 kg. A suták átlagsúlya ezen a részen mindkét időszakban 15,75 kg volt. Sajnos mindössze hét őzbak agancssúlya ismert. A Wilmowsky báró (fizető vendégvadász.) által elejtett bakok közül leginkább a burgyai 380 gr-os érdemel említést; 111 viszont a gr. Teleki József (a háziúr veje) által zsákmányolt burgyakörnyéki 445 és 505, valamint a Lajosmajornál elejtett 473 gr-os agancsok feltétlenül megérdemelték volna a kiállítási bemutatást. 112 Sajnos, ez nem történt meg. Mindezek ellenére az állomány gyenge és túlszaporodott volt, az ivararány kb. 1:7, és Barthos Tibor szavaival „százas" csapatokban kószáltak a földeken. Ez igen nagy létszám, még ha a „százas" kifejezést némi költői túlzásnak is vesszük. Amikor Barthos Tibor átvette az uradalmat „a báró hamarosan a következő feladatot adta: Tegyen szíves 70 darab őzsutát, lehetőleg meddőt és ünőt 1 hónapon belül lőjjön ki!' Lőttem vagy 3-at, aztán a nagy hóban álló őzekre fájt a szívem lőni. Egy hét elteltével a báró megkérdezte, hányat lőttem ki. Mondom 3-at, de nincs szívem többet lőni. Erre ő: A basztikuláját én sem tudtam, a Metzli sem tudta, most meg Ön sem tudja az őzsutát lőni!' Sajnos a nagy és szigorú tél aztán elvégezte helyettem a sutaapasztást. Őzet az én időmben nem igen lőttünk, legfeljebb a kastély konyha részére egyet-egyet." Viszont korábbi beszélgetésünk során elmondta, hogy annál szívesebben igyekezett puskavégre kapni az előforduló rendellenes agancsú bakokat, az egyikről fényképet is mutatott. Hamármost az előbbiekben közölt adatokat összevetjük az újabbakkal, kiderült, hogy napjainkra az őzek átlagsúlya csökkent. Báder László adatai szerint a
