Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Nagy Domokos Imre: Fejezetek az iharosi-iharosberényi uradalmak vadászattörténeteiből (Második közlemény)

bakok átlagsúlya 15,5 kg (-2,18 kg), a sutáké 13,05 kg (-3,01 kg)! A legnehezebb bak 1943-ig 24 kg volt. A hetvenes évek vége felé 22; a legnehezebb suta azelőtt 20 kg, Báder adatai szerint 16, tehát könnyebb a régi átlagnál! Az elejtett gidák átlagsúlya ugyan 8,33 kg-ra nőtt, ez azonban a legkevésbé sem mérvadó, hiszen most két év alatt esik annyi, mint azelőtt negyven év alatt. Az a benyomás alakult ki bennem, hogy az állomány tovább romlott. Ebben Báder László is megerősített: „Az állomány gyenge és sok a suta."

11 Császár György legújabb adatai lényegében változatlan helyzetet tükröznek (bak 16, suta 13, gida 8 kg)."

5 Országos viszonylatban - nem is beszélve külön Somogyról! - kevés megbízható adatot lehetett találni összehasonlítás céljára. Szécsi Zsigmond 1892-ben azt írta, hogy „a tökéletesen kinőtt öreg őz, legyen az bak vagy suta, kizsigereletlenül 20-30 kilogrammot szokott nyomni".

11 A Magyar Brehm és az Új Magyar Brehm szerint az őzbak súlya 20-25 kg.

117 Nemeskéri-Kiss Géza és Bertóti István egyáltalán nem írtak az őz súlyáról! De akad néhány konkrétabb adat is. Illés Nándor szerint a stomfai vadaskertben - túlszaporodott állomány! - 1884-88 között az őzek (bak 4- suta) átlagsúlya 14,6 kg volt.

118 Csík Imre 15-25 kg-ban adja meg az őz átlagsúlyát, hozzátéve, hogy tudomása van 34 kg-os bakról is.

119 Festetics Pál szerint az őz súlya zsigereletlenül 20-30 kg, ami nagyon hasonlít Szécsi adatára.

120 Szederjei szerint Somogyban az 1948-51 közti időszakban az őzbak átlagsúlya 24,5 kg volt, a kimagasló súly 28 kg; a suta átlagsúlya 20,5 kg, a kiemelkedő 24 kg. De az ország más részéből említ 31 kg-os bakot és 27 kg-os sutát is. Ezek zsigerelt súlyok.

121 Adatai az előbbiek ismeretében ugyan magasnak látszanak, jobban, mint az annyira vitatott szarvasadatok, de végeredményben nincsenek ellentétben a korábbi szerzőkével, s ráadásul egy nagyon kiritkított, gyakorlatilag korlátlan életterű állományé. A vaddisznó Bár a vaddisznó hazánkban korántsem ritka vad, ezen a vidéken akkoriban kivételes volt. 1922 elején még szenzációként írták a Nimródnak: „Dél-Somogy egyik községe határában, Porrogszentkirálynál történt karácsony előtt az alábbi eset. Két atyafi az esti szürkületben nyul-lesen volt, midőn egy otromba fekete tömeg egy csicsókaföldön feléjük tartott. Ijedtükben medvének nézték, és mindketten beléje dupláztak mordáikkal. A fekete tömeg elvágtatott. Másnap reggel a nagy hóban többekkel kimentek a vadászok csapázni, s néhány cseppecske vér mellett egy hatalmas kan csapáját állapították meg, melyet azonban meguntak követni. Néhány nappal később a szomszédos Iharos község határában báró Inkey Pál sukorodi erdőrészében a báró erdésze a hatalmas kant terítékre hozta. Súlya 250 kgr volt. Évtizedek óta itt nem láttak vadkant ezen a vidéken. A nagy hóban tévedt ide messzi vidékről."

122 Hogy mennyire nem számítottak e vidéken vaddisznóra, azt legjobban a Vadásznapló fejléce mutatja, ahol külön rovata van a harisnak meg a vízityúknak, viszont a vaddisznónak nincs! Az elejtő neve nincs bevezetve, az erdőszemélyzet bármely tagja számításba vehető.

123 A következő vaddisznót az uradalom délnyugati részében, a Porrogi erdőn lőtte a háziúr sógora, Sztankovánszky Tibor 1926. január 31-én. Erről a sajtóban már nem találtam adatot. Az állat súlya és agyarhossza ismeretlen.

124