Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szita László: Dokumentumok a kanizsai blokád, és a vár kapitulációjának történetéről 1688-1690

készített tanulmányára:, A Szabadító háború Tiszán túl" c. 19. századi tanulmányában közölt adataira hivatkoznak/ Kanizsa blokádharcának iratait - amelyeket sikerült felkutatni - természetesen nem tartjuk közel sem teljesnek. Az eddigi ismeretekhez viszonyítva azonban jelentősek. Nem helytörténeti szempontból figyelemre méltóak elsősorban, hanem a magyarországi török végvárrendszer összeomlásának feldolgozása története szempontjából elsőrendűek.

9 Kanizsa a Dunántúl utolsónak felszabaduló török vára volt, harca több értékes általánosítást és történeti összefüggések, megállapítások levonását engedik meg. Ezek közül többet már a kortársak is láttak, és véleményüket ki is fejtették. A fő kérdés az volt, hogy blokáddal vagy ostrommal kell a várat birtokba venni, vagy a blokád és az ostrom kombinációját alkalmazni? Lajos VilmosBaaden őrgróf, a Magyarországon harcoló szövetséges csapatok fővezére - e közleményünkben publikált némely levélben láthatóan is - célzott arra, hogy az ostrom célravezetőbb, gyorsan felszabadítja a lekötött erőket, amelyek a blokádban teljesítenek szolgálatot. Továbbá ezeket az erőket - köztük nagyszámú magyar lovas, gyalogos hajdú stb. csapatokat - a főhadsereg részére lehet átcsoportosítani. A fővezér azon túl, hogy nagyra értékelte Batthyány Ádám generális hajdú csapatait, és a magvar lovasságot, rosszul szervezettnek, nem elég aktívnak, és fölösleges időhúzásnak ítélte a blokádharcot. Ezt nem csak általában fejtette ki. hanem Kanizsával kapcsolatban is szükségesnek tartotta a Hadi Tanács tudomására hozni. I69O márciusi egyik jelentésében a következőket írta: Egy esztendő óta köt le olyan erőket, amelyek Fenséged hadseregében nagy haszonnal mozgathatnék, így mindenek előtt a gróf lovasságára nag)' szükségem lenne, mivel ezek az emberek jól harcolnak és régóta vannak szolgálatban, a terepet és az ellenséget mindenkinél jobban ismerik, amott (Ti. a kanizsai blokádban. Sz. L. ) táborozgatnak, s mivel a Nmts. Kamara évek óta késedelmes zsoldfizetéssel zülleszti őket, a környéken kufárkodnak, és a gróf bármennyire keményen bánik velük, elveszik a népek vagyonát, terményeit, mert élniük valamiből nekik is kell..."

10 Baaden őrgróf nem csak Kanizsára vonatkoztatva, hanem a még török kézen lévő, és blokádban harcoló csapatokra általánosítva mondta el jogos kritikáját. Ezek voltak a blokádharc fő negatívumai. A kritikát akkor láthatjuk beigazolódni, amikor a magyarországi török várak őrségei kivonulnak. Ugyanis mindenhol megcsappant, kiéhezett, elégedetlen garnizonokat találunk, amelyek harci értéke alacsony, nem is szólva a tüzérségi erők elavult, gyenge voltáról. Egy jó időben indított támadással e várak a keresztények kezébe juthattak volna korábban. A császár személyesen, a haditanács elnökei: Hermann Baaden, később Starhemberg, különösen az Udvari Kamara vezetői, a még török végvárak: Kanizsa, Vcirad, Gyula, Temesrár, Szigetvár blokádját tartották célravezetőbbnek, olcsóbbnak, kevés áldozattal járó hadászati vállalkozásnak. így minden kísérlet, amely a várak elleni módszeres ostromra irányultak, hajótörést szenvedett ezen a vonalon. Talán ez volt az a lehetőség is, hogy a császári tábornokok maguk sem erőltették az ostromot. Maguk mögött érezhették a legmagasabb akarat bátorítását. Várad, Gyula blokádjánál kínálkozó ostromok lehetőségeit kihagyó tábornokokat - akik leggyakrabban az éppen valóban mostohára forduló időjárásra hárították sikertelenségeiket - a konkrét támadások megindításának elhalasztását," sőt leállítását, mint a haditanácsi döntés és szándék érvényesülését magyarázták. Kanizsa városának és várának módszeres ostrommal történő visszavétele sem a császár, sem a haditanács által készült dokumentumokban nem látható. 1687