Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Beöthy György: Szempontok Somogy X. századi történetének vizsgálatához

kivételt képezhetnek, de futás Somogyot érintő szállásterületének megállapítása részletmegfigyeléseken alapszik. A Sió mellett Jut, a Koppány mellett Jutom, a Kapós mellett Juta helynevek alapján Györffy György megállapítja, hogy a Kapós felső vízvidéke, amely Somogy megyéhez tartozik, eredetileg is Jutás szállásterülete lehetett. Igaz, fenn akarja tartani annak a lehetőségét, hogy más Jutasokról nevezhettek volna helyeket, és felhívja a figyelmet egy 1086-os adatra Jut nevű bakonybéli lovászról, aki szintén ilyen nevet viselt, ez azonban bukott leszármazott lehet, aki nevében őrzi a családi hagyományt, míg a Jutás helynevek rendszere összefüggésbe állítható. Veszprém mellett Jutás helyzeténél fogva a honfoglaló Ösbő fölött gyakorolta a felügyeletet, mint Somogyban is a Balaton és Dráva vízvidékén a honfoglaló Bő nemzetség fölött, amelyet Györffy a Bő név alapján nem tart hercegi birtokosnak. Somogyot tehát a Kapós vízvidékén túl ugyanúggy. mint Veszprémet, Györffy- György másodlagos szerzeménynek tartja az Árpád-ház részéről, amelyet Somogynak ezen a részén Fájsz képvisel helynévben. Fájsz azonosítását illetően Györffy font< >s megfigyelése, hogy szál lásai várak közelébe esnek - Kupavár, Zalavár, a Szávánál Grécvár, amely mellett lévő szállása a délvidék viszonyai miatt mint királyi birtok - Kraljavec (1342) - Fájsz bukása után is megtartotta jelentőségét, továbbá Veszprém, Tolna, Küküllővár, sőt Pata vára a Mátra alatt. Ebből arra következtet, hogy a földvárak építésénél volt szerepe. Mátraalji vadászszállása is a roppant óvári avar ring körzetébe esik, illetve arra hívja fel a figyelmet. Ugyanakkor Györffy Györgynek lényeges következtetése, hogy mivel Fájsz neve a bihari és nyitrai dukátus területén nem maradt fenn, - hozzátehetjük, csak a Bors nevével Bars, Borsod, Borsóvá közötti, az Árpád-házi dukátusok területét elválaszté) sáv közepén, a Mátra alján, számolnunk kell vele, hogy hercegsége idején a somogyi dukátust bírta, mint utóbb Koppány. Ez a gondolat lényegében átfogja Somogy X. századi történetét. Messzemenő következtetések igazolják Györffy kronológiai számítását, hogy Fájsz a szeniorátusi öröklési rend ellenére szerezte meg a fejedelemséget 942 táján' és „megelőzte az uralomban nagybátyját, Zoltát és unokabátyját, Tevéit. Fájsz, úgy látszik, a somogyi dukátusból került fejedelemségre, aminek a kalandozások idején nagyobb jelentősége volt, mint a biharinak vagy a nyitrainak." Mindemellett ebben a következtetésben valószínű tárgyi túlzáson kívül két feltevés húzódik meg. Az egyik az, hogy a nyitrai, somogyi, bihari dukátus már létezett, a másik pedig az, hogy Fajsznak volt hercegsége. A megoldás abban a megfigyelésben keresendő, hogy Somogy és a nyitrai és bihari dukátust elválasztó területegység már létezett, másrészt Koppány Fájsz somogyi szállásánál a szeniorátust reakciószerűen képviseli, tehát Fájsz építhette ki Somogyot hercegséggé, amit különben őelőtte már Bogát megkezdett. Zoltát illetően Györffy György tévedhet, mert Soltnak lehetett fejedelemhez méltó partvonala a Duna mentén Solttéd egyrészt Pápa környéki szállásáig, másrészt Bács megyéig. Ezek a szállások mellékvizek mentén találhatók és Szigetfőnél volt is gázlé) a Dunán a nyájak számára. Talán éppen Solt ellen lázadt fel Fájsz, ha Solt emlékét a krónikás hagyomány fenntartotta Fájsz helyett. Egyébként a X. század első felének története feltehetően rendkívül mozgalmas lehetett. Annyi bizonyos, hogy a fejedelemségre jutáshoz Fajsznak erő kellett, márpedig szálláshelyeit látva nyilvánvaló, hogy nem annyira az öröklött veszprémi földre, mint inkább Somogyra támaszkodott, sőt még fejedelmi szállása is Tolna vára mellett volt a hercegi bevételi forrást képező vám közelében. Somogyban ő alkothatta meg a karizmatikus kürtös vezérséget is. Ami a nyitrai és bihari dukátust illeti, a helynévismétlődések egész rendszere központok létezését mutatja ezeken a tájakon. Különösen ez magyarázza