Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Függelék - Tudományos rendezvények 1993-ban - 1. Somogy megye nemzetiségei a XVIII-XX. században. 1993. március 20-án - 2. Tudományos emlékülés a doni katasztrófa - 3. Somogyi Levéltári Nap '93, november 26-án. Történelemtudomány, történelemtanítás és a rendszerváltás címmel

FÜGGELÉK Összeállította: Nagy Pál 1. Tudományos rendezvények 1993-ban A) A Tavaszi Fesztivál rendezvénysorozatához illeszkedve két tudományos konferenciát szervezett a levéltár. 1993. március 20-án a Somogy megye nemzetiségei a XVIII-XX. században c. tanácskozáson Szita László és Füzes Miklós kandidátusok, valamint Gerhard Seewann, a müncheni Délkelet-Európa Intézet könyvtárának igazgatója tartottak előadásokat. A doni katasztrófa 50. évfordulója alkalmából 1993. március 24-én került sor tudományos emlékülésre. Szakály Sándor, Szabó Péter, Stark Tamás kandidátusok és Manfred Kehrig ezredes, a freiburgi Szövetségi Katonai Levéltár igazgatója voltak az előadók. Mindkét rendezvényt kb. 250 vendég tisztelte meg jelenlétével. B) Az évek óta megszokott formában, s a most már hagyományosnak mondható helyen, a Megyeháza nagytermében gyűlt össze 1993. november 26-án a Somogyi Levéltári Nap mintegy 300 résztvevője. Szili Ferenc levéltár-igazgató köszöntője és Jónás JózseJ, a Somogy Megyei Önkormányzati Hivatal Flumán Szolgáltatási Főosztály főosztályvezetője megnyitója után Glatz Ferenc akadémikus tartotta meg Történelemtudomány, történelemtanítás és a rendszerváltás c. nagyívű előadását, melyben áttekintette a magyar történelem ezer esztendejét, s azokat a konzekvenciákat, amiket a rendszerváltás után egy új típusú társadalom felépítésének szándékával végig kell gondolnunk. 1989 után a magyar társadalomban ugyanazok a reflexek éledtek fel, mint 1920 után, a megoldandó feladatok értéksorrendje deformálódott, a hangsúly a társadalmi konszenzus szempontjából kevéssé fontos kérdésekre helyeződött. Az akkori társadalom hamar túljutott az átértékelési kényszeren, 1989 után azonban az 1949 utáni időszakkal analóg bűnbakgyártás is feltámadt. Az ötlethiánnyal küszködő, eredményeket felmutatni nem tudó társadalom visszafelé mutogatása torz felelősségrevonáshoz és érdemtelenek pozícióhalmozásához vezetett. A tabula rasa-val induló fiatal nemzedékek - ma már ez kellő távlatból mutatkozik - a hatalom eszközévé válva zsákutcába jutottak. A '90-es évek magyar társadalma sok tekintetben ismétli a korábbi helytelen módszereket. Nem méri fel higgadtan a rendelkezésére álló erőt, nem keresi a közmegegyezést, hanem szembeállítja az embereket.