Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Lagzi István: Lengyel katonák és önkéntesek evakuációja Magyarországról 1940 tavaszától 1940 őszéig

boraikból - tartózkodási helyeikről - megszököttek neveivel a vármegyei hivatalos lapokban is gyakran találkozhatunk. Sajószentpéter községből „... engedély nélkül ismeretlen helyre távoztak, illetve a kiadott utazási engedélyben előírt határidőn belül nem tért vissza 22 lengyel menekült."

30 A miskolci járás főszolgabírójának jelentéseiből is tudjuk, hogy a járás területén elhelyezett polgári menekültek közül igen sokan „ismeretlen" helyre távoztak. 1940. április végén és májusban Felsőböcs és Alsózsolca községekből 12 lengyel polgári személy szökött meg.

31 A mezőkövesdi járás főszolgabírója 1940. április 4-én Mezőkövesd községből öt megszökött lengyel polgári menekült országos köröztetését rendelte el. Andornakt állya községből 1940. április 17-én négy, április 18-án Mezőkövesdről három polgári menekült szökött meg. A szökések a következő hónapokban is folyamatosak voltak. 1940 májusában Mezőkövesdről újabb hét, a garanyi táborból pedig nyolc polgári menekült „távozott" el. Röviddel később újabb és újabb szökésekről olvashatunk a jelentésekben. A sátoraljaújhelyi járás főszolgabírója, mint a garanyi lengyel polgári menekülttábor parancsnoka jelentette a BM IX. osztályának, hogy „...több menekült a rendőrségi jelentkezéseknek nem tett eleget, azaz megszökött."

33 A szökések előkészítése néhány esetben megosztotta a táborokban lévő tiszteket (olykor a legénységet is), a különböző politikai csoportokhoz tartozók között nemegyszer volt nézeteltérés.

34 Az evakuációval kapcsolatos kérdésekben néhány esetben, parancsmegtagadás is előfordult. Az mindenesetre tény, hogy a lengyel tisztikaron belüli villongások nehezítették az Evakuációs Iroda legfontosabb feladatának teljesítését: az evakuáció gyors és veszteségmentes lebonyolítását. Lengyel részről a magyar táborparancsnoksággal kialakított viszonyt szintén fontosnak tartották, bár több helyen (pl. Komáromban) ugyancsak számos konfliktushelyzetről tudunk, amely éppen a szökések megakadályozása miatt következett be. Olykor a szökésre felszólító parancs megtagadására is volt példa. Wincenty Rubinski rendőr tizedes 1939. szeptember 21-én lépte át a lengyel-magyar határt, majd a felsőpakony-pusztai lengyel katonai internáló gyűjtő táborban került elhelyezésre. „1939- október első napjaiban a tábor rangidé)s tisztjétől, Zolonowicz őrnagytól parancsot kaptam, hogy Franciaországba menjek s jelentkezzem ott a lengyel hatóságok? tál. Az őrnagy úr utasított, hogy Budapesten, a Váci utca 34. sz. alatti lengyel konzulátuson jelentkezzem, ahol a szükséges utasításokat és útlevelet megkapom. Ezt a parancsot megtagadtam, mondván, hogy otthon a lengyel hazáért szívesen áldozom fel az életemet is, de idegenben, francia érdekekért nem vagyok hajlandó harcolni. Erre azt mondta nekem az őrnagy, hog'ha így beszélek, akkor nem vagyok lengyel, hanem kommunista, és megfenyegetett, hog' hazatérésünk után majd megfognak engem találni és függni fogok. Nagyon fájt nekem, hogy kommunistának és árulónak minősítettek engem tisztjeink, s ezért inkább megszöktem a táborból, hogy a további nézeteltéréseknek elejét vegyem. Eelsőpakony táborból múlt év október 8-án, vag> 10-én szöktem meg. Eleinte alkalmi munkákat végeztem a községben, f. évi május hó óta a gyálpusztai szőlőben Szabó Pál gazdánál dolgoztam földmunkát, amíg július 8-án a csendőrség elfogott és bekísért Budapestre, a rendőrségre... Kérem, hog! bárhol munkára beosztani szíveskedjenek, mert dolgozni szeretnék."

5

^ A budapesti német követség értesülései szerint - többek között - az özörényi lengyel katonai internálótáborban is arra kényszerítették a katonák egy részét, hogy jelentkezzenek a franciaországi lengyel hadseregbe. Józef Suchodolski őrnagy az ingadozó legénységnek 15 perc gondolko-