Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Lagzi István: Lengyel katonák és önkéntesek evakuációja Magyarországról 1940 tavaszától 1940 őszéig

dási időt adott annak eldöntésére, hogy alárendelik-e magukat az emigráns lengyel kormánynak, vagy sem." „Kérdésünkre, hogy mit jelent az, hogy » alárendelés «, azt válaszolta, hogy Franciaországba kell mennünk és Németország ellen kell harcolnunk, aki ezt nem teszi, az áruló és viselnie kell ennek következményeit."

34

'

1 Adrégelypalánki táborból 1940 áprilisában végrehajlott szökések kivizsgálásánál a tábor őrizhetetlenségét hangsúlyozták. A jegyzőkönyv megállapította, hogy a „...drégelypalánki gyűjtőtábor egy volt magyar határőrlaktanya. Nem tábornak készült, s így rendkívül nehezen őrizhető. Mind a négy oldalán kijárat van. A kijárat közvetlen közelében bokrok. Kerítése kitört és kidőlt, s mindezt egy őr ellenőrizte."

3

' A tábor elhagyása tulajdonképpen a tábor betegszobájából - Hanzel, Rasinski, és Janiszewski nevű internáltak - segítségével történt. A nyomozás megkezdésével egy időben a korábbi gyakorlatnak megfelelően Drégelypalánkon is mozgáskorlátozó intézkedéseket vezettek be. A táborparancsnok az őrségnek kijelentette, hogy minden megszökött lengyel - beállva a franciaországi lengyel hadseregbe Magyarország ellensége lesz, tehát az őrség ennek figyelembevételével lássa el feladatát. A szökések elemzésénél külön felfigyeltek arra, hogy a szökésre kijelölt katonák egy része az elutazásra felszólító parancsot vonakodott végrehajtani. Nem kerülte el a hatóságok figyelmét az sem, hogy az útlevéllel „legálisan" elutazó személyek száma változatlanul magas volt. A pécsi IV. hadtestparancsnokság összesítő jelentése szerint a hadtest területéről 1940. március 5-től április 5-ig 80 lengyel katonai személy szökött meg. A szökések általában „...3-5 fős csoportokban történtek, nagyobb tömegben aHőgyészd táborból szöktek, egyszerre 25 legénységi állományú egyén és a Mosdós-i táborbed egyszerre 18, ugyancsak legénységi állományai egyén."

36 A jelentés kitért az internált katonák közérzetére is. A szökéseket részben pszichikai okokkal magyarázta. A jugoszláv határhoz közeli táborokban a legénység soraiban „idegességet" tapasztaltak, mert „...titkos parancsra az összes internáltakat sorozás szerű orvosi vizsgálat alá vetették, amelynek célja az (volt ), hogy a harctéri szolgálatra alkalmasakat Franciaországba kényszerítsék... ennek a parancsnak a legénység nem szívesen tesz eleget, hanem inkább haza kívánkozik."

3 A IV. hadtestparancsnokság a „legális" elutazókkal kapcsolatban is konkrét esetet említett: Balaton'Jeliéről 1940. március 28-án „eltávozott" Jan Ostrowski ésjózef Mieszczanski hadnagyokról megállapították, hogy Siófokon szálltak vonatra, Budapestre utaztak ahol szabályszerű útlevelet kaptak. Budapesten két napig tartózkodtak, majd Jugoszlávián keresztül Franciaországba utaztak. Azt, hogy hol lépték át a határt, megállapítani nem lehetett. A komáromi gyűjtőtábor-parancsnokság 1940. április 25-i jelentése ugyancsak a szökések elterjedéséről tájékoztatott. „Bizalmi közegeimtől megtudtam - írta Martinko ezredes -, hogy az eddig innen megszökött tisztek és tisztjelöltek ezt felsőbb parancsra tették. Az illetők ti. eddig kideríthetetlen úton... Franciaországból, illetve az ottani lengyel kormánytól behívót kaptak azon utasítással, hogy a tábort azonnal elhagyni tartoznak, és Jugoszlávián át Franciaországba bevonulni kötelesek... haditörvényszéki eljárás terhe mellett. A kérdéses behívók túlnyomó részét kizárólag fiatalabb korú tisztek és tisztjelöltek kapják. Az idősebbekre nem reflektálnak. "

38 A táborokból számos információ érkezett a HM 21. osztályához, melyek jelezték az „új típusú" szökések megindulását. Egy 1940. március 18-án felvett jegyzőkönyv szerint „...a lengyel menekültek szöktetése teljés szervezettséggel