Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szili Ferenc: Kivándorlás Amerikába Délkelet-Dunántúlról 1904—1914. (Második rész)

Gróf Draskovich Iván azonban - a főispán közbenjárására - sem támogatta a kérelmet, és kijelentette, „...nem olyan válságos a helyzet, mert aki akar, az dolgozhat".

29 Közben azt üzente, hogy kukoricaföldet feles müvelésre csak azoknak ad, akik aratási munkát is vállalnak. A Kapós völgyében is hasonló gondokkal küszködtek a kisbirtokos parasztok. 1907-ben Puska Ferenc és Szabó Ferenc göllei földművesek társaik nevében kérelmezték, hogy a Mernyei Piarista Tanítórend a község határát érintő birtokból 700 kat. holdat bérletként adja át a falu lakóinak. Ez esetben is rideg elutasító választ kaptak.

30 A föld hiányát a kisbirtokos parasztság az egész megyében érezte, azonban tájegységenként arra eltérően reagált. Különösen a nagyatádi járás területén súlyosbodott a parasztság helyzete, ahol az intenzív gazdálkodásra való áttérés minden nehézségében részesült, de előnyeiből kimaradt. A főispán szerint „Régebben azért nem volt a rossz birtokviszony káros hatása annyira érezhető, mert a községeket körülvevő roppant kiterjedésű uradalmi erdőségekben a lakosság mintegy 20 éven keresztül tartott irtási munkálatoknál téli időben, amikor a mezei munka szünetelt, állandó és biztos keresetre tehetett szert. Emellett ugyanezen erdőirtásokból kifolyólag ki-ki tetszése szerint feles földet és legelőt is kaphatott az uradalomtól, ami különösen az állattenyésztést fellendítette. Ma már azonban az irtási munkák, s vele a feles földek megszűntek, a modern erdőgazdaság a legelőbérbeadást, erdei legeltetést nem engedi, s így a népnek megszűnt a jövedelme, ami a birtok termelése mellett a család megélhetését is biztosította, földet pedig a körülfekvő hitbizományi birtokból semmi pénzért nem kaphat, téli napszám nincs, a nép munkaerejét legjobb esetben sem értékesítheti. A taranyi és a vízvári jegyzőségek községeit egyetlen uradalom, a gróf Festetics Tasziló féle hitbizományi javak határolják."

31 Nem véletlen, hogy a kivándorlás szempontjából ez a vidék lesz a „leghuzatosabb", a távozók létszáma pedig a legnagyobb. A földkérdés problémája térben és időben eltérő képet mutatott az országban és a megyében is. A századforduló évtizedeiben a vasútépítések a magasabb napszámbérekkel a napszámos tömegek számára jelentős perspektívát nyújtott. Kaposvár iparosodásának vonzó hatása is kimutatható. Az uradalmak kétségkívül engedményekre kényszerültek, növelték a juttatásokat, ha a munkaerőt meg akarták tartani.

32 A munkaerő-kereslet és -kínálat tekintetében országosan ugyancsak nagy különbségek mutatkoztak. A belső migráció tekintetében voltak kibocsátó és befogadó megyék, ez utóbbiak a mezőgazdasági napszámosok ezreit alkalmazták a nyári mezőgazdasági munkák idején. Természetesen voltak olyan tájegységek, ahol a relatív túlnépesedés jelei tapinthatóak ki, így Somogy megye is közéjük számítható. A nyári aratási munkák időszakában, valamint az ipari növények művelésénél több ezer felvidéki, de zalai és Vas megyei munkás is talált itt munkalehetőséget. A „csúcsforgalomnak" számító nyári hónapok után az importált munkások eltávoztak, a megyebeliek pedig a továbbiakban munka nélkül tengették napjaikat. Hasonló gondokkal küszködtek az igali és a szigetvári járásban élő német nemzetiségi iparosok is, akik a téli hónapokban munkát nem kaptak. Nem véletlen, hogy a kivándorlók útján, amely a reménységek ellenére is inkább szomorú volt, ők indulnak el először, ők a bátrak, a kockázatvállalók és az ipari szaktudásuk révén magabiztosabbak is.