Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szili Ferenc: Kivándorlás Amerikába Délkelet-Dunántúlról 1904—1914. (Második rész)

A századelő évtizedének a közepén az igali járás főszolgabírója a kivándorlás okait és következményeit az alábbiak szerint látta: „Ugyanis az egész járás területén nincs oly ipari gyár vagy egyéb vállalat, ahol a munkáskezek dolgot kaphatnának, s valami kenyérkeresethez juthatnának, kénytelenek az egész őszi és téli időszakot tétlenségben tölteni. A kivándorlás leginkább a zsellérek, vagyis csak a csekély elaprózódott birtok felett rendelkező polgárok köréből indul... Kik példákat látva maguk előtt ezúton kívánnak nyomasztó helyzetükből menekülni; nemzetgazdasági szempontból azonban sokkal mélyrehatóbb következményű dolognak tartom azt, hogy a mezőgazdasági munkások és cselédek köréből is megindult a kivándorlás, és félő, hogy a kivándorlásnak ezek az egyedei lesznek azok, akik csak nyomort érezve itthon ráfizetni sem fognak, s e gazdaságok kezelőségénél idővel kiszámíthatatlan bonyodalmakat okoznak."

33 A megye vezetői és a földbirtokosok közül is egyre többen úgy érezték, hogy az 1894. évi, majd a módosított 1903- évi kivándorlási törvények nem tartalmaztak megkötöttséget, mintha hallgatólagosan az lett volna a cél, hogy a nagybirtokot fenyegető „földre éhes" parasztságtól akartak volna megszabadulni. A kivándorlás ijesztő méretei és az a tény, hogy a cselédek és főképpen a mezőgazdasági napszámosok is tömegesen hagyták el a megyét, a nagybirtokosokat azzal fenyegette, hogy munkáskéz hiányában a munkabéreket emelniök kell. Nem véletlen, hogy éppen a nagybirtokos Széchényi Aladár indítványozza, hogy a kivándorlási törvény módosítása érdekében az országgyűlés képviselőházához feliratot intézzenek. Amíg a nagybirtokosok a kivándorlást adminisztratív eszközökkel akarták megfékezni, addig Varga Dezső, a törvényhatósági bizottság egyik radikális tagja más megoldást javasolt. Sem a rendőri intézkedéseket, sem pedig az 1903. évi IV. tc. szigorítását nem tartotta indokoltnak. Véleménye szerint a parasztság földéhségét kellene kielégíteni, valamint a kisbirtokra nehezedő terheket mérsékelni, e cél érdekében mielőbb törvényjavaslatot kell a képviselőház elé terjeszteni. Koncepcióját az alábbiakban fogalmazta meg: 1. A hitbizományi rendszert meg kell szüntetni. 2. A kincstári, valamint az alapítványi birtokok mezőgazdaságra alkalmas részét parcellázni kell. 3. Nagybérlet 500 holdon felül ne legyen engedélyezhető. 4. Az állami eredetű papi birtokok csak kisbéried rendszerben legyenek kezelhetőek. 5. Az adómentes létminimum megállapításával és a II. osztályú ker. adó eltörlésével új kataszteri becslés alapján a földbirtoknak, úgyszintén mindennemű örökségnek felfelé fokozatosan emelkedő adóztatása hozassék be. Ez a radikális javaslat azonban nem talált megértésre, mivel a nagybittokosok érdekeit veszélyeztette. A cél érdekében a Somogy Megyei Gazdasági Egyesületet is mozgósították. Aligha vonhatjuk kétségbe, hogy az Egyesület elsődlegesen a nagy- és a középbirtokosok érdekeit védelmezte. A főispánhoz írt felhívásukban a kivándorlás problémájának mielőbbi megoldását sürgették, amely természetesen egyet jelentett annak radikális mérséklésével. Idézzünk belőle: .Aminthogy eme nagymérvű kivándorlás maholnap különösen a középbirtokosoknak a gazdálkodását lehetetlenné fogja tenni, legyen szabad tehát Méltóságod figyelmét eme igen aggasztó körülményre oly formán felkérni, hogy kegyeskedjék az ezzel járó következményeket mérlegelve a magas kormány figyelmét a teljes komolysággal