Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)
Szili Ferenc: Kivándorlás Amerikába Délkelet-Dunántúlról 1904—1914. (Második rész)
a teljességre. E tekintetben csak néhány hiányosságra hívjuk fel a figyelmet. Az útlevél nélkül távozók személyi adatait sehol sem regisztrálták. A hozzátartozók - gyermek, féleség, szülők - adatai sem a teljesség igényével készültek, sőt rendkívül hiányosak. Sok esetben azt sem lehetett nyomon követni, hogy az utazásnak mi volt a célja és a végső pontja. Végezetül arra is felhívjuk a figyelmet, hogy a Dél-Amerikába távozók tudatosan hamis adatokat írtak be, mivel féltek a magyar hatóságok retorzióitól. így kézenfekvőnek látszik, hogy a Magyar Statisztikai Hivatal által elkészített kivándorlási statisztikák kiegészülhetnek azokkal a forrásokkal, amelyeket külföldön készítettek. Gondolunk itt arra, hogy Európa különböző kikötőiben folyamatosan feljegyezték a hajók által szállított utasok adatait. Az amerikai Bevándorlási Hivatal ugyancsak gazdag statisztikai adatokkal rendelkezik. A kutatóknak az a feladatuk, hogy ezekre az ellentmondásokra hívják fel a figyelmet, és az ellentmondásokat oldják fel. Mivel ezúttal elsődlegesen primer forrásokból kutatunk, munkánkat ez megkönnyíti. 2. A kivándorlás levéltári fogásai: Az útlevélügyi iratokat a levéltárakban az alispáni fond egyik állagaként tartják nyilván. A Somogy Megyei Levéltárban az 1904—1940, a Baranya Megyei Levéltárban az 1904—1934, a Tolna Megyei Levéltárban az 1890-1944 között kiadott útlevélügyi iratokat őrzik. Jóllehet ezek azonos típusú iratokat tartalmaznak, forrásértékük mégis különbözőek. Eltérés mutatkozik az intervallum tekintetében, valamint az iratanyag sokszínűségében is. A Baranya Megyei Levéltárban e fond az 1964-ben végzett selejtezés következtében alighanem csonkább lett. Főképpen a századelő évtizedeit tükröző iratok hiányoznak, márpedig köztudott, hogy a kivándorlásnak ez volt a legdinamikusabb korszaka. Az. útlevelek kiadásának jogát 1904. augusztus 1-jei hatállyal a belügyminiszter hatásköréből a községekben és a rendezett tanácsú városokban az. alispán, a törvényhatósági joggal felruházott városokban az 1903: VI. tc. 6. §-a, a rendőrkapitány hatáskörébe utalta. Feltehetően a helyi adminisztráció ügybuzgalma és szakértelme, valamint az irattári fegyelem megyénként jelentősen meghatározta az útlevéliratok forrásértékét. E tekintetben Somogy megye élen járt, nemcsak azért, mert itt nem végeztek „pusztító" selejtezést, hanem azért is, mert e megyében a közigazgatás adminisztrációja jobban működött és szakszerűbben látta el a feladatát. Az 1945 utáni iratpusztítás időszakát is jobban átvészelte, így a járási főszolgabírói iratok szinte teljességében a rendelkezésünkre állnak. Ugyanezt nem mondhatjuk el a másik két megyéről, márpedig ezekben a fondokban találhatjuk meg a kivándorlásról írt főszolgabírói jelentéseket. Somogy megyében 1930-ban az alispáni iratok egyik számán a kivándorlásról keletkezett fontosabb dokumentumokat összegyűjtötték. 1 "' Ezt a Baranya Megyei Levéltárban hasonlóképjoen elvégezték. 16 A Tolna Megyei kevéltárban sajnos nem akadtunk ezeknek az iratoknak a nyomára. Az útlevéllapok a kivándorlók főbb személyi adatait tartalmazzák. így többek között a kivándorló nevét, foglalkozását, családi állapotát, a lakhelyét, az életkorát, a vallását, az utazás célját, melyik országba és városba kéri az útlevelet, melyik kikötőből utazik, valamint a kivándorlás időtartamát. Ha a családtagok is utaztak, őket is felsorolták, adataik azonban rendkívül hiányosak. Az útlevélügyi iratok másik hiányossága, hogy nem jegyezték fel a nemzetiségi hovatartozást.
