Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szita László: Dokumentumok a kanizsai blokád, és a vár kapitulációjának történetéről 1688-1690

Nagyméltóságod legalázatosabb és legengedelmesebb szolgája és alattvalója: Zitschy István Kelt Kanizsán, 1690. május 25-én. (Eredeti levél) Karlsruhe GIA Kreissache 46/3569-1690. Ford.. S. F. ) 57. 1690. Kanizsa blokádjának és visszafoglalásának egykorú leírása népszerű modorban az olvasni tudó polgárok számára Ez legyen a rövid jelentése azoknak a hősi és dicsőséges tetteknek, melyeket Lajos badeni Választófejedelem Őfensége az elmúlt őszön Szerbiában és Bulgáriában az ősellenséggel szemben véghezvitt. Ezeket érdemük szerint méltatni csak egy nagy műben lehet. Reméljük, (ha Isten is akarja), hogy ennek a nagyérdemű hősnek tettei túlhaladják az időt, és azok csodálatát az utókor még jobban meg fogja örökíteni. Nem méltatlanul fűzzük e bátor, badeni fejedelem Lajos herceg hős tetteihez még egy említésreméltó hódítást, mely ugyan nem az ő közvetlen parancsnoksága alatt történt. Ez amilyen fáradságos, elhúzódó, és értékes volt, épp oly fontos és dicsőségre méltó, és annál inkább kell értékelni, mert az ellenség saját, önkéntelen bevallása szerint is, összehasonlíthatatlan ékszerként tisztelendő. Ez az értékes ékszer Kanizsa, a jelentős vár, melyet mindenkor majdnem bevehetetlennek tartottak, és legyőzőit annál pompásabbá teszi, mert ezt meg tudták valósítani. Hasonló nevű folyó mentén fekszik, mely gyakran kiárad, és ezért nagy mocsarak keletkeznek körülötte. Ezért a vár nagyjelentőségű és leküzdhetetlenségét még jobban fokozzák. 1600. borhónap 22-én került legutóbb török kézre.

1 Aki szükségtelenül és csüggetegen átadta, az akkori parancsnoka, Georg Paradeiser volt, ki utólag még Bécsben elnyerte megszolgált büntetését és jutalmát - más együttműködőkkel együtt.

2 A törökök azóta tartják birtokukban. Különböző esetekben akarták ezt a kemény diót feltörni, és visszahódítani, sok becsületes német koponya tört itt össze és sok tekintélyes lovag lelte itt halálát. Legutóbbi ostrománál, 1664-ben ez eléggé beigzolódott, mikor a Zrínyi és német szövetséges sereg ostromolta.

3 Ugyancsak fontos, hogy akkor is, mint máskor, a török rablók állandó rablófészke maradt. Mígnem 1690. istenáldotta dicsőséges évében a nagy uralkodó, Lipót császár, a mi legkegyesebb urunk - több pompás győzelem mellé ezt is felsorakoztathatta. E török rablóvár hosszas blokádja és körülzárása végül is azt eredményezte, hogy a helyőrsége a legnagyobb szükségbe került, és minden rekvizitumából kifogyott. Minden remény veszve látszott, a várt segíteni lehetetlen volt, s a lehetetlenségek közé került parancsnok alig tudta türelmetlen és teljes pusztulásban lévő helyőrségében a lelket tartani, s velük kettős vészt: az éhséget és a közelgő szükséget elfeledtetni. Már saját életét sem tudhatta biztonságban.

4 Többször elkeseredett kitörésekre került sor, de mindenkor csökkent létszámmal és legnagyobb kimerüléssel kellett visszatérniök. 1690. február 23-án a helyőrségből egy törököt hoztak be a magyarok - névszerint Crampo Húszéin Odo pasát' - kit Kanizsa agája a nagyvezírhez és Bosznia pasájához intézett levéllel látott