Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)
Szita László: Dokumentumok a kanizsai blokád, és a vár kapitulációjának történetéről 1688-1690
el. Ebben ő igen nag}' aggállyal könyörgött segítségért. Azt a szóbelileg előadandó parancsot is kapta: a helyőrség semmi szín alatt nem tud húsvétig kitartani. Ennek a Crampo Huszeinnek az erélyes Csáky István 6 gróf úr - előzetes alapos vizsgálata után - levágatta a fejét, és a kanizsaiak nagyobb rémületére a várkapu elé helyezett testét a következő felirattal látta el török nyelven: „Kanizsa pasája őt azzal bízta meg, hog}' az általatok annyira kívánt felmentést segítse elő; de mivel ezt senki sem tudja elősegíteni, az örökkévalóságba vándorolt, hogy lássa, hogy onnan lehet e segítséget küldeni." Mikor ezt a törökök látták a várból, szörnyen megdöbbentek és tudták, hogy nincs mód arra, hogy nyomorukat és a blokádot megszüntessék. Egész nap nem nyitották ki a kaput s kívülről hallható volt, hogy nag}' forrongás van köztük. Az éhség és kenyérhiány olyannyira erőt vett rajtuk, hogy a németektől való félelmükben még a vár körüli kertekből a zöldség - és gyökerek gyűjtögetését is abbahagyták, amit a keresztények rajtaütései amúgy is veszélyessé tettek. Ilyen rendkívüli szükség egyszer a pasát is szokatlan elhatározásra bírta: sok keresztény foglyot elbocsájtott, hog}- ezzel segítsen csökkenteni szükségtelen élelmiszer fogyasztást, s ezzel tovább tudja segíteni helyőrségét. Ezek a keresztény foglyok néhány szökevénnyel és 2 öreg szolgával a keresztény táborba jöttek, kik egyhangúlag kijelentették: ha a várat felszólítják a megadásra, úgy minden valószínűség szerint biztosan megtörténnék az átadás. A várból egy előkelő török nő még külön is azzal bocsájtotta el keresztény rabsolgáját, hogy a keresztény tábornoknál és más magas rangú tiszteknél kérje azt, hogy tartsák fenn a blokádot és mégegyszer szólítsák fel a várat megadásra, biztosítva őket, hogy akkor azonnal megadják magukat. Erre fel haditanácsot tartottak, elhatározták egy újabb felszólítást, amelyet hamarosan végre is hajtottak. A nyakas pasa azonban ismét megparancsolta az övéinek, hogy még egyszer egy eddiginél is hevesebb kitörést kisreljenek meg a keresztényekre, csatározásokkal nyugtalanítsák őket, lehetőleg foglyokat hozzanak a várba, hogy megmutassák a helyőrség bátorságát; de nem cselekedtek kívánság szerint. Legutóbb azt kérte a pasa, hog}' mivel a török csapatokról semmiféle hírt nem tudott szerezni, és mivel Kanizsa a török birodalom értékes kulcsa, ezért engedjék meg neki 2 emberét Boszniába küldeni, hog}' további magatartására utasítást kérjenek. Ezt a kívánságát azonban kereken visszautasították, és a kapituláció kérdésében határozottan neki szögezték a felszólítást: mit fog cselekedni, vagy engedni? Erre március 16-án két tisztjét küldte a keresztény táborba, hogy azok kérjék, hogy beszélhessenek gróf Batthyány tábornok úrral, aki a Császári Felség legkegyesebb rendeletére, a vár blokádját vezeti. Ezek elébe bocsátották és az volt a javaslatuk, hog}' engedjenek nekik egy négyhetes határidőt, hogy azalatt össze tudják szedni a pénzt, hogy élelmiszerhez jussnak. Ha ez idő alatt nem kapnának segítséget, úgy a várat az összes ágyúkkal (kivévén 4 darabot, melyet magukkal kívánnak vinni) keresztény kezekbe adják, és elvonulnak. Kijelöltek számukra egy helyet a táborban, hol bőven enni és inni adtak nekik, és másnap visszaküldték őket. Azonban a várt napon a válaszunk igen rövid volt: u.i. nem remélhetnek semmiféle segítséget, és ezért várakozásuk hiábavaló lenne. Azonban a keresztény könyörületesség szerint életük ellen nem akarnak semmit sem tenni, ha 24 órán belül feltétel nélkül megadnák magukat. 19-én ismét visszajöttek éspedig három más javaslatot átnyújtva: noha ők négy hónapra való élelmiszerrel el vannak látva, ám nem akarják a Római Császár jóságát válasz nélkül hagyni, ezért a megdáshoz küldjenek túszként 3 német és magyar tisztet, ezzel szemben ők 5 törököt küldenek a kapituláció végrehajtására.
