Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szita László: Dokumentumok a kanizsai blokád, és a vár kapitulációjának történetéről 1688-1690

maga elé rendelte a török követeket és tudatta velük, hogy nemhogy négy héten, de négy éven belül sem érkezhet a legcsekélyebb felmentés; azt is tudja, hogy a várban a legnagyobb szükség uralkodik. Ám a keresztény kegyet a helyőrségnek meg akarja mutatni, s ezért életük ellen nem tesz semmit, ha 24 órán belül kényre-kedvre megadják magukat. A küldötteket ezután ezzel az elhatározásával bocsátotta el. 19-én a törökök becsületszóra ismét ki akartak jönni. Mikor megkapták az engedélyt, hárman jöttek, kik a pasa és a helyőrség nevében azt tudatták, hogy jóllehet négy hónapra el vannak látva élelemmel, de nem gondolnak arra, hogy a Római Császár jóságával visszaéljenek; ezért elhatározták, hogy tárgyalást kezdenek az átadásról. Azt kívánták, hogy e célból három német és magyar tisztet küldjenek túszként a várba, ezzel szemben ők öt törököt küldenek a kapituláció tárgyalására. A tábornok úr rendeletére engedélyezték nekik a tárgyalást, majd egy másik szállásra vezették őket avval az ígérettel, hogy holnap eligazítják őket. így is történt. 20-án válaszként kapták: A Császári Felség kegye oly nagy, hogy ellenségei vérét is kíméli, ha kegyelemért folyamodnak. GrófBattyhány úr rendelkezett, hogy életük ellen nem tesz semmit - abban az esetben, ha 12 órán belül ezt a felkínált kegyet elfogadják és a helyet gyorsan átadják. Evvel a válasszal tértek ismét vissza. 21- én újból egyezkedést kerestek; nagy vita után azt határozták, hogy egy német és két magyar tiszt legyen a várba rendelve, előzőleg azonban öt török jön ki, ezek között a janicsáraga. Ezt 21-én végre is hajtották. Ekkor a mieinkkel két Ferencrendi szerzetes is ment, kiket minden házba bevezettek, hol keresztény foglyok voltak, akiknek az összes foglyokat kiszolgáltatták. Mivel a várban sok hitehagyott volt, a lelkészek meggyőzték őket, hogy milyen irtózatos bűnöket követtek el, hogy megtagadták keresztény hitüket, avval a hozzáfűzött figyelmeztetéssel, hogy bűnbánattal, és a hitbe való visszatéréssel alkalmuk van még lelkük és testük megmentésére. Bár néhány hitehagyott megfogadta a jó tanácsot, és ígéretet tettek az Egyházba való visszatérésre, mások - főleg asszonyok - azt mondták, hogy keresztények akarnak ugyan maradni, de mivel török férjük van, velük akarnak elvonulni. Közben egyezségre jutottak a kapituláció kérdésében és a törökök kérték, hogy engedjék meg nekik, hogy valakit a Császári Udvarba küldjenek, aki elhozza a megerősítést. Ezt az engedélyt megkapták s kapitulációt 22-én mindkét részről aláírták - a megerősítésig. 22- én a fent megjelölt atyák a franciskánusoktól 62 elengedett kereszténnyel kijöttek a városból, kik részben szakadárok voltak, részben bilincsekben voltak. 24-én megérkezett Bécsből Pozzo úr

1 a magas Haditanács ülnöke és titkára. Úgy intézkedett, hogy 3 török küldött gróf'Battyány úr őrizetével, és megfelelő kísérettel Bécsbe legyenek küldve. Épp szent Húsvét napján, 26-án utaztak el, és 30-án értek Bécsbe, hol Lakowitz urnái, a császári keleti tolmácsnál szállásoltak el. Az agát délután v. Starhembeggróf 'úr őexcellenciájához, a Haditanács alelnökéhez vezették, a kihallgatáshoz, a hintót és kíséretet az ő alkalmazottaik adták. Ugyanilyen módon kísérték vissza szállására. Miután áttekintették a kapituláció pontjait és a Császári Felség azt legkegyelmesebben ratifikálta, a Haditanács alelnöke grófi excellenciája aláírta, a követek április 3-án reggel újból kihallgatást kaptak - az aga övéivel délután 5 órakor ismét elutazott Kanizsára. Ezután nemsokára a törökök elvonulása s a vár átadása megtörtént a megegyezés szerinti kapitulációval. Erről minden részlet legközelebb következik.

2