Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Bodosi Mihály: Dunántúli 18. századi pestisjárványok különös tekintettel Somogyra
A Nemes Vármegye hajdúja éjjel és nappal őrzi az átkelő helyet, ha szükséges más strázsák is kirendelhetők. Ezen járványfelügyelő hivatala elfoglalása előtt a vármegyei bíróság előtt esküt tenni köteles. Ha utasításaiban vétkezne, hanyagságot mutatna, akkor bírói ítélet alá kerül, ami a körülményekhez mért súllyal, különösen súlyos esetben fővesztéssel is büntetheti. Épen ezért, ha hivatalát átvette ezek szerint éljen és cselekedjék és a felsőbb parancsokat hiánytalanul teljesítse. A végzést hozta a Nemes Somogy vármegye közgyűlése 1739. június 4-én Marcaliban.37 Ehhez hasonló rendelkezést kapott minden átbocsátó állomás járványbiztosa. Hidvég, Koppány, Gödre, Szigetvár, Révfalu, Barcs, Dörnye biztosa. A kiállított engedély formanyomtatvány volt, mely a szokásos útlevél adatait tartalmazta, de tartalmazta az összes magával vitt személyes holmiját, lovát, szekerét stb. Az 1739. július 26-án megnyitott vármegyei ülésen Somssich alispán jelentette, hogy újabb pestisgyanút jelentettek Karúdról, ezért a pestisorvost és Korbuly György alszolgabírót a helyszínre küldte, hogy vizsgálják meg a helyzetet, és azonnal küldjenek tájékoztatást mihelyt a járványról kellő ismeretük van. A jelentés másnapra megérkezett, melyben a szolgabíró tájékoztatja a megyegyűlést, hogy Karúdon nincs pestis, hanem igen erős vérhasjárvány, mely nagyobbrészt az ott állomásozó katonák között van, de már a lakosságra is átterjedt. A katonaság sebészének és az andocsi franciskánus szerzetesek gyógyszereivel, a fertőzöttek elkülönítésével és szigorú étkezési és mozgási korlátozásokkal a járvány felszámolhatónak látszik, eddig 2 katona és 1 polgári halott van.38 Az alispán ismertette a legfőbb parancsot, mely szerint az országos járvány idejére a megye tisztviselői nem hagyhatják el a megyéiket. Ez Somssich alispánt és Nitzky György főjegyzőt érintette, akik Zala megyi birtokuk alapján tagjai voltak az ottani megyei tisztikarnak is, de a magasabb beosztás folytán Somogybán kell maradniuk. A vármegyétől kéthetenként helyzetjelentést kérnek. A szomszédos vármegyék mindegyikében pestises fertőzést jelentettek, Tolnában a Sió és a Sárvíz közötti területben a legerősebb, ahol 17 falu fertőzött. Ezenkívül Paks és Bonyhád környékére hurcolta be a katonaság a járványt, Mohácsra a hajózok hozták, a hajózást beszüntették a Dráván, Dunán, Tiszán, Maroson... Zalában a Muraközben és Kiskanizsán, Zalaszentgrót környezetében észleltek pestises halálozást. Szlavóniában sem csökkent a járvány ereje, ezért a dörnyei és a légrádi réven kívül minden átjárást megszüntettek. A szeptember 28-án tartott ülésen Somssich alispán azzal a jó hírrel örvendeztette meg a közgyűlést, hogy értesült arról, hogy a Csáktornyái kincstári uradalom bérletében változás várható, s az ott alkalmazásban levő orvosdoktor eltávozni készül. Üzente, hogy tárgyalni szeretne dr. Toppóval, kit korábbról már személyesen ismert és igen jó véleménnyel vannak a munkájáról. A megyegyűlés felhatalmazta az alispánt, hogy ajánljon szerződést a főispánnak javasoltak alapján. A főispán akkor már súlyosan beteg volt, december 2-án meg is halt, így szükségtelen volt a meggyőzése, hogy elképzelése szerinti javadalmazásért orvost- gyógyszerészt egy személyben kapni nem lehet. A kiszemelt orvos Csáktornyán is kettő állásból kapta az 500 forint fizetését, uradalmi és járási orvos is volt. A felkínált főorvosi és gyógyszerészi állásokért joggal emelte 600 forintra az igényét. Az 1740. január 14-i megyegyűlés azonban nem volt hajlandó emelni a már ajánlott összeget, így megegyezés hiányában Bartakovics szerződése sem volt megszüntethető. 98
