Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Bodosi Mihály: Dunántúli 18. századi pestisjárványok különös tekintettel Somogyra
Bartakovics az új körülmények között is szívesen maradt volna vármegyei sebész, a Mayer által kapott javadalmazás ellenében.39 Somssich ez örömmel ajánlotta a most már teljhatalmú közgyűlésnek, mert Bartakovics személyével és képességeivel elégedettek voltak. Ezen az ülésen jelentette be az alispán, hogy az előző év pestisköltségei, noha járvány nem volt, eléggé jelentősek voltak, a véleménye szerint szükségtelen és költséges zárlat fenntartása miatt. Az éves 5768 forint költség ellenére sem látszott teljes biztonságúnak a határok őrzése, amit bizonyít, hogy a katonasággal több súlyos incidens történt, és Szigetvárnál csaknem fegyveres összeütközésre került sor. A járványbiztos józansága folytán sikerült elkerülni, de az eseteket a közgyűlésnek el kell ítélnie és felsőbb helyre jelenteni, azért is, mert a királyi parancs megtagadása miatt súlyos fegyelemsértés történt. A megyegyűlés határozatot hozott a határzár feloldásáról, ami viszont elhamarkodott volt, mert a szomszédos Tolna megyében ugyancsak a téli szállásra visszavont katonaság bevitte a pestist is, mely Bátaszék kiindulással gyorsan terjedt Somogy felé. Mint a Tolna megyei alispán közölte, több helyen (Pakson, Dunaföldváron, Mőcsényben), a pestisben meghaltak javait fosztogatták, más községekben a halottak bejelentését elmulasztották, és titkon a ház körül elföldelték.40 Somssich ilyen hírek hallatán sürgetőnek találta a szerződés megkötését de Toppó dr.-ral, ami március 9-én meg is történt.41 A szerződés megkötése, s ezzel a vármegye főorvosi (fizikusi) állásának megszervezése nemcsak a vármegyei közigazgatás tisztviselői státusainak növelését jelentette, hanem a közegészségügy vonatkozásában is jelentős dátum, mert ez lett az egyetlen vármegyei hivatal, mely tartalmában és irányításában a mai napig változatlan maradt. 1740. március 9-e óta egymást követően vármegyei főorvos állt a hivatal élén, mely tekintélyében ugyan hullámzó volt, de feladataiban folyamatosan emelkedő. A pestis a somogyi rendeződéssel nem szűnt meg, a fenyegetése is változatlan maradt. Országosan változatos volt a pusztítása, de folyamatos, mely az összkép alapján 1739 őszén érte el tetőpontját. Ekkor garmadával születtek a királyi, helytartótanácsi, vármegyei szigorító rendelkezések, miközben Somogybán a feloldásáról vagy legalább az enyhítéséről tárgyaltak, előre sejtve a bekövetkező ínséget. A Helytartótanács 1740. június 23-án, Toppó dr. hivatalba lépésének első napjaiban adta ki Dunántúlon a belső közlekedés feloldására vonatkozó rendeletét. Korábban is kiadhatták volna, mert azzal megkímélték volna a főorvost átköltöztetésének tortúráitól, de abban a vonatkozásban tanulságos volt a 3 hetes utazás Csáktornyától Kaposvárig, hogy megértse a rendszer hibáit és értelmetlenségeit, észrevegye azokat az embertelen módszereket, melyeket alkalmaznak, s az orvosi igények hiányát. Örült, hogy nem ezek bejárásával és követeléseivel kellett kezdeni a működését. A járvány észak felé húzódott, a számok alapján 1740-ben még pusztítóbb volt, mint az előző évben. A 34-40 felvidéki városban, Pozsonytól Máramaros-szigetig eléggé megbízható városi összeírások alapján ebben az évben 80 000 embert vitt a sírba a pestis, feltűnően sok gyermeket.42 99
