Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Bodosi Mihály: Dunántúli 18. századi pestisjárványok különös tekintettel Somogyra
Január 6-án a faluból újabb megbetegedést és egy serdülő leányka váratlan halálát jelentették. Emiatt a halálesetekkel szomszédos családok, a falutól másik irányban levő erdős majorba költöztek, állataikkal együtt. Őket hamarosan követte a maradék lakosság is, mintegy 200-an települtek ki a faluból, ahol csak egy haldokló öregasszony, egy makacs, a házát elhagyni nem akaró idős férfi és egy kiszolgált katona maradt, aki vállalta, hogy a házak szellőztetését, a maradék állatok ellátását és a házak őrzését végzi, s gondoskodik a kitelepítettek ellátásáról is, ha arra szükség lesz. Az elöljáróság az eseményeket jelentette az alispánnak Marcaliba és intézkedést, vizsgálatot kért. Ezalatt a kitelepített, fertőzött családokban a megbetegedések nem szűntek meg, többen, főleg fiatalok betegedtek meg. Február 10-én egy fiatal leány, a következő napon egy idős asszony, 13-án egy 6 éves fiúcska, 15-én egy leány és egy másik 6 éves fiú haltak meg lázas önkívületi állapotban. Valamennyiükön láttak valami pestisre emlékeztető jelet, többségben mirigyduzzanatot és szederjes foltokat. Somssich alispán február 14-én kapta meg a sebész és esküdt jelentéseit, akik szóban is előadták tapasztalatukat, mely szerint Varjaskér valóban, 3 személy kivételével lakatlan. A lakosság spontán két részre vált, azok akik egészségeseknek érezték magukat a kitelepítés után is, azok a korábban már eltávozottakhoz csatlakozva részben az erdőben, részben a majorban vannak nagy tüzek mellett. A haláleseteket típusosán pestisből eredőknek jelentette. Jelenlétük idején a betegek csoportjának addig 8 halottja volt, kik közül hárman már a tartózkodásuk helyén haltak meg. Jelenleg két gyermek betegségét jelezték. A két község közös intézkedéseit a községek elzárásáról és a kitelepítettekről gondoskodásáról, megoldottnak minősítették. A herényi vizsgálat jegyzőkönyveit aznap átnyújtó grázi bizottságok, kik közül Schultz katonasebész már visszatért jelentéstételre Kanizsára, megnyugtatta az alispánt, hogy Berényben járvány nincs, nem is volt. Voltak ugyan pestisre emlékeztető megbetegedések, de azok meghaltak vagy meggyógyultak, hosszabb ideje pestisre gyanús eset nincs. A veszély nem múlt el, de célszerű lenne a községi elöljáróságot és a betegeket szorosabb ellenőrzés alatt tartani, a sebész kétnaponként látogassa a zárlat végéig a községet. A varjaskéri helyzet vizsgálatára írásbeli felkérést kértek és a főispán tájékoztatását. Az alispán kérésére és a sebész meghallgatása után február 21-én két vármegyei esküdt kíséretében, Tótszentpálra mentek, hol a két község elöljárósága adott friss tájékoztatást. Ezek szerint a sebészi jelentéshez képest annyi változás történt, hogy a két beteg gyermek időközben meghalt, de új beteget nem jelentettek. A magukat egészségesnek tartó csoportban, az ott-tartozkodásuk ideje alatt, betegség nem fordult elő. A bizottság a falvak sajátos fekvése alapján az eddig tett intézkedéseken felül, csak egy sebész kirendelését tartotta szükségesnek, aki a betegek csoportját a kapott utasítás szerint gondozza. Az egészséges, mintegy 200 főnyi csoport vizsgálatától eltekintettek, de a betegeknek minősített csoport mind a 32 tagját megvizsgálták, közöttük sem beteget, sem gyanúba foghatót nem találtak. Nem vitatták, hogy a meghaltak halála körülményei emlékeztetnek a pestisre, de azokról biztosan állítani, hogy pestisesek voltak, orvosi vizsgálat hiányában nem lehet. Az bizonyosan megállapítható, hogy ha voltak is pestises fertőzöttek, elszigetelt esetek voltak, járvány nem alakult ki, és a jelenlegi 95
