Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Bodosi Mihály: Dunántúli 18. századi pestisjárványok különös tekintettel Somogyra
„a ki azonban nem ismervén fel a talált bajokat, vagy rosszakaratúan járva el azt jelentette írásban is, hogy ő egy 32 éves asszonyon bubót és antraxot, a 15 éves fiú lapockája alatt carbunculust talált, a harmadik egy 60 év körüli férfi febris continuában a halálán volt... Az a 32 éves asszony, akit a chirurgus január 16-án antraxosnak és mirigyduzzanatosnak talált, azóta meggyógyult. Az antraxnak nézett sebe attól származott, hogy a férje megverte. Egyébként sohasem volt beteg s a vizsgálat idején is egészséges. A16 éves fiúcska december hónapban valóban beteg volt 6 hétig tartó febris continuában. Ez alatt három, természetes bőrszínű, apró mirigyduzzanat jelentkezett a hónaljában, a lágyékhajlatban és a kezén, de ezek el is tűntek, a gyermek egészséges, minden betegségtől mentesen él. Hogy ezen tuber- culumokat lehetne-e carbunculusoknak minősíteni, mint a sebész tette, mindazok ítéletére bízzuk, kik némiképpen tanulmányozták az orvosi tudományt. A mit a 60 éves maligna febris (rosszindulatú láz) miatt halálán levő emberről ír, igaz. Mi is feljegyeztük a halottak között a 17. szám alatt, az utolsó helyen. A herényi állítólagos pestis ezen igaz és hű leírásából, teljességgel megállapítható, hogy ezen faluban, melyben 400 léleknél több lakik, fél év alatt csak 17-en haltak meg. A betegség inkább a disznók módjára való élettől támadt és többen haltak meg orvosszerek hiánya és rendetlen táplálkozás miatt, mint súlyos betegségben, annál kevésbé ragályos betegség miatt, amitől az Isten óvjon is meg mindnyájunkat. Kelt Pathon 1739. február 14-én. Pavzavolli Kér János orvos doktor, Vunder József vizsgázott sebész.”31 A jegyzőkönyv átnyújtásakor a bizottságot újabb feladat várta: Varjaskéren. A varjaskéri pestis története Varjaskér, ikerfalu Tótszentpállal, Sáripusztán túli település, a buzsák-táskai homokháttól északra a Balatonig terjedő Nagyberek zsombékos, bozótos, kisebb nyílt vizes szegélyén, a Korotna folyásától Kéthely felé kissé a vízszint fölé emelkedő homokháton kialakult, 250 lelket számláló jobbágyfalucska. 1738. december utolsó napjaiban a falu északi részében az egyik porta gazdája váratlanul hidegrázás után magas, tartós lázas állapottal beteg lett. 8-10 napos zavart állapot közben, váratlanul meghalt. Öltöztetése közben a hónaljhoz közeli mellkas felszínen tyúktojásnyi szederjes daganatot találtak. Halála előtti napon a szomszédságában fiatal férfi betegedett meg hasonló módon, kinek a lágyékában már az első betegségi napon mirigyduzzanatot láttak, mely folyamatosan nőtt, de a beteg lázas önkívületben a 7. napon meghalt. Ezeket a január első napjaiban történteket nem jelentették, a betegeket senki sem látta, ki azokról véleményt tudott volna mondani. Néhány nappal később, a halottak portájához közeli két házban a család egy-egy leánytagja, az egyik 18, a másik 20 éves, váratlanul hidegrázás és lázas állapot között 6 napon belül meghalt. Ezeknek az öltöztetői nem láttak rajtuk sem kiütést, sem mirigyduzzanatot. Az eseteket a korábbiakkal együtt jelentették az elöljáróságnak, a híre is hamar elterjedt és nagy rémületet keltett a faluban. Ennek a csillapítására a 4 családot az elöljáróság felszólította, hogy a falu veszélyeztetése miatt költözködjenek ki a közeli szőlőkbe, s az ottani ellátásukról, ha szükséges, gondoskodnak. A költöztetés február 2-án történt. Ezalatt az egyik háznál a már 8. napja beteg asszony meghalt, kinek a testén jól felismerhető búbokat találtak. 94
