Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Bodosi Mihály: Dunántúli 18. századi pestisjárványok különös tekintettel Somogyra
A pestis szerepét másodlagosnak kell tekinteni, mert a döntő szakaszában a trencséni csata idején és azt megelőzően még a pestis távol volt a harcterektől. A kudarcokért sok minden okolható, a vezetésbeni ellentétek, a külpolitikai kudarcok, a gazdasági bajok, a kezdeti lelkesedés elpárolgása, az árulások s csak utolsósorban a pestis. Ami számokkal is mérhető, az a pestisben elpusztultak és a harctereken elesettek száma. 300 ezertől 410 ezerig becsülik a 1700-1714. közötti halottak számát, s ebből a harcok áldozata 60-85 ezer lehetett, történelmi tanulmányok szerint.14 Nyugat-Dunántúl 1708-14 közötti pestisét, mely részben Somogyba is átterjedt, bőséges adattal tárja fel a Nádasdy család és gr. Széchényi György soproni főispán megőrzött levelezése. Széchényi 1710. július 7-én Sopronból írja Bécsbe Ebergényi tábornok barátjának; kinek a családját ugyancsak megtizedelte a pestis. ,A contagiótól mi igen félünk, mivel a Rábán túli földet alaposan elfogta, kiváltkép az Zala mellékét, Szentgrót táját egészen a Balatonig, Egervárt, Jánosházát, Sümeg körüli helyeket. A rábai passusok mind elvadnak tiltva. Szombathely környéke sincsen sine suspicione. Az úr Isten oltalmazzon bennünket... Eddig Isten által együtt tűrtünk, de ha igaz a contagia, az kit hirlelnek, hitemre, sok atya elhagyja gyermekét s a gyermek az atyját, anya a leányát, leánya hasonlóképpen anyját, irtózván egymástól... Arról én már felettébb gondolkodám, hol volna bátorságosabb, de úgy veszem észre, nem lehet Isten haragja elől elfutni. Németországba nincs kihez, vagyon ugyan styriába passusom, de úgy hogy mindenemet itt hagyjam, egy köpenyben s pálcával menjek, ott miként élnék, ítélje meg kegyelmed.” ... Október 27-én írja Ebergényinek: ...,A Fertő mellől tagadhatatlan szaporán hordja a másvilágra az ott lakókat a mirigy, de Sopron megyében máshonnan nem hallatik. Vasmegyében azonban szerte szélyel kaszál a mirigyes halál. Balatinczi dominiumocskánkban, Isten neve dicsértessék, még semmi baj, noha a szomszédban nagyon uralkodik, kiváltképen az alsólendvaiban. E domíniumból sub poena capitis által senkit nem eresztenek. Styriából administrálnak sót. Olyan nyomorúsággal, mint ahogy most élünk, még nem valánk. Külső javainkból egy tikmonyat, tifiat, még zöldséget sem engednek behozni. Ezért mindent készpénzen kell szereznünk, csak a kenyeremet s italomat nem kell vennem. Isten talán jobban adja hamarosan.”15 Csaknem egy évig tartott még a szigorú zárlat a levél megírása óta. A 67 falut és 21 pusztát számláló Batthyány-uradalom fertőzöttségéről 1711. januári jelentésben közölnek adatokat Kőszegről Németújvárra. Ezek szerint 47 falu és 6 puszta vált fertőzötté. A halottak és a fertőzöttek számáról nincs adat. Zala megye 1710—1713-as összegezését a fertőzött falvakról az 1715-beni bejegyzések tartalmazzák. Ebben ismételten szerepelnek azok a községek, melyekről már említés történt, ezekhez még Zákány, Felső-Segesd van név szerint említve. A felsoroltak között több név mellett „kihalt” bejegyzés olvasható.16 1712-ben Pozsonyban egyszerre pestis és himlő is jelentkezett. A koronázó országgyűlés miatt két neves orvost, Bensa Xavér Ferencet, Nicoletti Italó orvosdoktorokat küldik Pozsonyba, akik megállapították, hogy a halálozások egy része pestises volt, és ennek megfelelő intézkedéseket javasoltak. A magistratus azonban nem engedelmeskedett, e helyett a városon kívül pestiskórházat létesített, ahová a pestises betegeket a városból kiszállították, melléje mindjárt a temető helyét is kijelölte az előrelátó hivatal. 86
