Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Függelék
Ez történt a magyar reformkorban. Széchenyi Angliából, mások Francia- és Németországból hozták magukkal a polgári társadalom működésének tapasztalatait. A megvalósulást azonban a még jelenlévő régi elem súlya, visszahúzó ereje ugyanakkor meglehetősen gátolni tudta. Az európai modell meghatározásánál más jellemzőket is figyelembe kell venni. A középkor önálló államai, egy Mátyás kori Magyarország, a Jagellók Lengyelországa, a román fejedelemségek stb. mind eltűntek nagy, soknemzetiségű dinasztikus birodalmak keretében. A XVIII-XIX. században megindult nemzeti fejlődés eredményeképpen e birodalmakkal szemben jelentkeztek a nemzeti törekvések. Magyarország kettős szerepet játszott. Egyrészt nemzeti törekvést képviselt a Habsburg Birodalommal szemben — ez megfelelt az európai fejlődésnek - másrészt önmaga is kezdettől fogva soknemzetiségű országnak számított, ezért hasonló nemzeti, együttélési problémákat kellett volna megoldania, mint amit követelt. A nemzeti törekvések érvényesülése kikerülhetetlenül következett a történelmi fejlődésből, de az, hogy milyen formában történik: kölcsönös megértéssel, vagy robbanásszerűen, mint az I. világháború során — azt előre nem lehetett tudni. Az adott korszak politikai és egyéb küzdelmei hozták magukkal és döntötték el. A régi Magyarország felbomlásánál két tényezőt kell tekintetbe venni, az egyik oldalon működött egy nemzeti centrifugális erő a nemzetiségek részéről, amit az antant győztes politikája felhasznált és felerősített. Volt egy harmadik tényező is, de ezt kevésbé szoktuk figyelembe venni: a magyarok mulasztása, hogy e problémát előzetesen nem kísérelték meg más eszközökkel megoldani. Jelen korunk is több alternatívát kínál, a további küzdelem, cselekvés fogja eldönteni, hogy közülük melyik valósul meg. AII. világháborút követően nem az érintett nemzetek döntötték el Kelet-Közép-Európá- ban, hogy szovjet befolyás alá kerüljenek, és nem is nyugodtak bele. Olyan látható jeleit adták, mint az 1956-os magyar forradalom. Nyugaton e kis válságjeleket nem vették észre, és arra gondolni sem mertek, hogy a Szovjetunió esetében is bekövetkezhet a hanyatlás. Pedig a tétel itt is igazolódott: a gyarmatbirodalmak válságba kerülnek, ha az expanzió lehetősége megszűnik. 1956 jelentősége ideológiai szempontból is fontos: bebizonyította a Nyugat számára, hogy nézeteikkel ellentétben a szovjet rendszer nem a munkások uralmát vagy hatalmát jelenti a reakció felett - a nyugati kommunista pártokban ez a felismerés válságot idézett elő. Nyugat mindvégig kereste a kompromisszumokat a szovjet birodalommal, amely számára már csak egy kényelmes ellenfélnek számított, akitől igazán nem kellett tartania, és rá lehetett bízni a közép-keleti „rendetlen” zónát, s az ott kialakult helyzetért felelőssé lehetett tenni. A Szovjetunió összeomlása azonban egyik napról a másikra megszüntette ezt az „egyensúlyt”. A keleti válsággócokat ma már a nyugati zóna sem hagyhatja figyelmen kívül. A francia és az angol politikai irodalom Európa fejlődésében két ellentétes irányt lát: a nyugati fél az integráció felé, a keleti a dezintegráció felé halad. Ezzel a nézettel nem lehet azonosulni. A kelet-közép-európai helyzetre sokkal inkább áll a Deák Ferenc-i megállapítás, amit a rosszul begombolt mellényről mondott - újra kell gombolni! A kialakult válsággócok (pl. a szlovákok szétválása, Jugoszlávia véres tragédiája stb.) a történelem kritikáját jelentik az I. világháborút követő hibás politikai döntések felett. Ezek mesterkélt államalakulatok voltak, de nemzeti államként szerepeltek. Ami korábban a Habsburg monarchiában végbement, az játszódott le ugyanitt, ez a történelem válasza! Természetes folyamat eredménye, hogy önálló horvát és önálló szlovák állam jön létre. Az egyetlen politikai megoldás az lehet, ha megtalálják az együttműködés formáit és igyekeznek az európai integrációba belépni. 406
