Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)

Nagy Domokos Imre: A Kis-Balaton 1945 és 1952 között

nyeres titkár kartárs fogadta őket. A vendégek komoly elismerésüknek adtak kifejezést.”126

Ugyancsak szeptemberben történt, hogy az FM „rövid úton” felszólította az OTvT-t, hogy készítsen fásítási tervet a kis-balatoni védett területre. A Titkárság - nyilván az erdőmérnök Molcsány - számításai szerint 50 kh (kb. 28,75 ha) „fasoros, erdőfolt és ligetszerű” befásításához mintegy 250 000 db csemete szükséges, és a költségek 97 300 Ft-ot (akkoriban óriási összeg!) fognak kitenni. (Ez beleillik az akkoriban kibontakozó országos fásítási kampányba.)127 A terv elkészítésére először a keszthelyi ÁEG-et kérték fel. Ott el is készítettek valamiféle tervet, amelyet azzal a megjegyzéssel küldtek meg az OTvT-nek, hogy kívánatos volna a végleges terv kidolgozásához egy természetvédelmi szakembert kijelölni szakértőnek. így esett a választás Barthos Gyula erdőmérnökre, aki a természetvédelem egyik legrégibb veteránja volt. (Tagja volt a régi OTvT-nek is.) Ráadásul nem túl messze lakott a Kis-Balatontól: Nagykanizsán. A felkérő levélből az is kiderül, hogy Keszthelyen Hoffmann Sándor az ügy előadója, továbbá, hogy arra is felkérték: „fenti munkájának elvégzése idején madártani megfigyeléseket is végezzen.”128

Barthos Gyula a tervezéshez a tőle megszokott alapossággal egy tízoldalas szöveges értékelést is mellékelt. Nem lévén erdész, magát a tervezetet nem értékelem, csak a szöveges részből emelek ki két részletet:

„Maga a fásítás nyilvánvalóan nem is tekinthető öncélúnak, hanem egy fátlan ősmocsár kiegészítésének fás növényzettel a sajátos élőtér madárvilágának, egyben a madárvédelem érdekeinek szemmeltartásával.”129

„A fásítást a tájszemlélet szempontjából lehet ugyan a különféle felfogások és ízlések szerint talán újnak és egyelőre szokatlannak venni, mindazonáltal számolni kell azzal a körülménnyel, hogy a megoldást az adottság szűkreszabott lehetőségei, nemkülönben a madárvilág érdekei irányítják és vezetik.”130

Végső értékelése szerint maximum 44,4 kh-at (25,5 ha-t) célszerű befásítani. (A Kis- Balaton fásítási ügyeiről a későbbi évekből is vannak adatok, értékelésükhöz azonban erdész szakember kellene.)

Ebben az évben újra bajok voltak a nádgazdasággal, hiába beszélt Molcsány a védetté nyilvánítási előterjesztésben arról, hogy a kérdés „rendezve van”. Az ügyből sajnos csak az a levél maradt meg, melyet az OTvT az MMI-nek küldött.

„...a Természetvédelmi Tanács a Népgazdaság (!-NDI) érdekeinek megfelelően tett engedményeket az elmúlt esztendőben. Ezt a szempontot most sem téveszti szem elől, de fokozottan felhívja a figyelmet a nádtermelésre vonatkozó rendeletek szigorú betartására.”131

Az 1951. év csapadékos, magas vízállású volt. Warga Kálmán ezt írta egyik jelentésében:

„Ilyen magas vízállás június—júliusban az utóbbi ötven év alatt mindössze csak kétszer volt: 1931-ben és az idén. Az 1947. évi magas vízállásról személyes tapasztalataim nincsenek... Az április-május havi állandó és nagyfokú esőzések árvizet okoztak... AZala... május 12-én kiöntött. Az árvíz főleg a jobb partot, a vörsi oldalt öntötte el. Itt nemcsak a réteket, de sok helyen a szántókat is ellepte a víz.”132

S a mindig visszafogottan író Barthos Gyula is így kezdte az előbbiekben már idézett szakértői véleményét:

348