Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)

Nagy Domokos Imre: A Kis-Balaton 1945 és 1952 között

A KIS-BAIATON 1945 ÉS 1952 KÖZÖTT

NAGY DOMOKOS IMRE

Távoli nagybátyám, Börzsönyi Gyula erdőmémök emlékére, aki a századfordulón elkezdte a Kis-Ba- laton tényleges védelmét.

Dolgozatom a Kis-Balaton történetének egyik válságos (talán a legválságosabb) időszakát tekinti át, a „sokgazdájúság” korszakát, amikor már nem volt Festetics-birtok, de nem volt egyetlen állami szerv sem igazán a kezelője, s valóságos veszély volt, hogy a sok bába között végleg elvész a gyerek. Nem titkolom, hogy a témához érzelmileg is kötődöm, hiszen anyai nagyanyám, Kosáryné Réz Lola számos boldog gyerekkori nyarat töltött testvéreivel a vörsi rokonoknál, s az élmények idővel a családi legendárium részei lettek. Atyai barátom és bérmaapám, Fekete István kötődését pedig nem hiszem, hogy magyarázni kell.

* * *

1984-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni az 1945 utáni időszak vadászattörténettével, s ebből szükségszerűen nőtt ki a természetvédelem történetével való foglalkozás. Igaz, hogy már a hetvenes évek közepén evidenssé vált számomra (amit egyébként egy recenzió végkövetkeztetéseként írtam le), hogy „ma, amikor a vadgazdálkodás és vadászat alkalmazott természetvédelem is, mely csak a múlt tapasztalatainak felhasználásával léphet előre, nagyon fontos, hogy vadászati alapműveltségünk minél magasabb szintre emelkedjék”.1 (Ez a megállapításom azóta közhellyé vált, s nem egy elvakult környezetvédő vagy begőzölt vadász szemében botrányos kijelentésnek tűnik. Pedig - igaz, illetve annak kéne lennie.)

Tehát 1984-ben jutottam először hozzá levéltári anyaghoz, és az akkor átnézett - mindössze tán fél iratfolyóméter — irat alapján is meggyőződtem két dologról:

1. A természeti értékek védelme 1945 és 50 között kizárólag az erdészek és vadászok vállait terhelte, és a vadászok nagyon sokat is tettek érte.

2. Minden második-harmadik irat olyan adatot is tartalmaz, amelyet akkoriban veszélyesnek látszott nyilvánosságra hozni.

Az előbbit egy összefoglaló cikkben meg is írtam,2 s ma - sokszorosan több adat birtokában - méginkább úgy látom, hogy igazam van. A másik tény viszont azt eredményezte, hogy félretettem a témát jobb idők reményében.

1987/88-tól dr. Kállay István professzor jóvoltából néhány féléven keresztül - amíg az érdeklődés tartott - erdészet-, vadászat-, természetvédelem-történeti szakszemináriumot tartottam az ELTE Bölcsészettudományi Karán a Történeti Segédtudományi Tanszék keretében. Ennek során merült fel egy levelező hallgatóm329