Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Szili Ferenc: A somogyi kivándorlók Amerika-képe és magyarságtudata a századforduló évtizedeiben
A kivándorlók sorsa és vallomásai Somogyból 1904-1914 között közel 15 ezer kérelmező ostromolta útlevélért az alispáni hivatalt.48 A százszor irigyelt boldogok között voltak azok, akik meg tudták váltani útleveleiket és hajóra szánhattak. Erről a nagy vállalkozásról, emberi sorsokról, örömökről és kudarcokról, sikerekről és tragédiákról vallanak azok a levelek, amelyeket szeretteiknek írtak. E kordokumentumok közül több mint százat őrzünk a Somogy Megyei Levéltárban. A levélen a Szűz Máriás, a szentképes és a virágmintás színes matricák is jelzik az új világ gazdagságát. Némelyiken látható a magyar zászló és a címer, másokon ez kiegészül az amerikai lobogóval, amely már érzékelteti a kettős kötődést. A leveleken átsüt a család utáni vágy, tükröződik bennük a magány, a féltékenység és a honvágy érzete. Megtudhatjuk, miként vélekedtek a kivándorlók az új- illetve az óhazáról. Ezek az emberek, akik nem is olyan régen csak a falu határáig láttak, most kitágult horizonttal, kritikusan szemlélték a hazai eseményeket. Sokan évekig folyamatosan kinttartózkodva, mások többször is szerencsét próbálva az amerikai demokrácia légkörében jelentős tudati átalakuláson mentek keresztül. A kivándorlók túlnyomó része nagyvárosokban, ipari üzemekben, bányákban dolgozott, ipari szaktudást és nem egy esetben képesítést is szerzett. Tapasztalatait összehasonlította a hazai viszonyokkal, többnyire kritikus szemlélettel. Ám ez nem jelentette a szülőföldtől és a hazától való érzelmi elszakadást, főképpen azoknál nem, akik kinttartózkodásukat csak átmenetinek, ideiglenesnek tekintették. Márpedig a többség haza készült. Leveleik olyan információk hordozói, amelyek segítségével a „láthatatlan történelem” eddig ismeretlen, vagy kevésbé ismert szféráiba is betekinthetünk. Bennük olyan érzelmek, gondolatok, indulatok és vélemények fogalmazódtak meg, amelyek a hivatalos aktákból kimaradtak. A történettudomány nagy vesztesége, hogy a hagyományos történelmi forrásokból átalában hiányoznak a szubjektív elemek. A hivatalos akták szerzői igazodtak és alkalmazkodtak a társadalom által reájuk oktrojált elvárásokhoz. A családi levelek írói azonban nyíltak és őszinték voltak, tudták, hogy soraikat csak a címzett, a feleség, vagy pedig csak a család tagjai olvashatják. Néprajzi szempontból érdekes a levelekben használatos megszólítás, s annak egy-egy levélen belül is változatos becézgető formája. A parasztemberre nem volt jellemző a sokszínű jelzők használata, az érzelmi kitárulkozás. A hagyományos élethelyzetekben ezek az érzelmi-indulati megnyilvánulások nem is fogalmazódhattak volna meg. Itt azonban emberek korábban soha át nem élt szituációba kerültek. Elszakadtak szeretteiktől - a feleségtől, a gyermekeiktől -, a szülőföldtől, a hazától. Idegen környezetben - jóllehet jobb anyagi körülmények között -, a nyelv és az idegen kultúra ismeretének a hiányában, szellemileg és érzelmileg is kiszolgáltatottabban éltek. Gyakran magányosan és elszigetelten, a szeretet és a szerelem után sóvárogva érzelmi kitörésekre ragadtatták magukat. Sokan voltak olyanok, akik néhány hónapos házasság után fogták kezükbe a vándorbotot, de olyanok is, akik a távollétükben megszületett gyermeket még nem is ismerték. Lehet-e csodálkozni azon, hogy leveleiken átsüt a féltékenység, az asszony utáni testi és lelki vágyakozás. A fentiekből szinte logikusan következik, hogy mind többen kérik a feleséget a kiutazásra, és arra, hogy gyermekeiket a nagyszülőknél helyezzék el. Az érzelmi-indulati háttér mögött a józan materiális szempontokat is 217
