Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Kaposi Zoltán: Népességnövekedés és paraszti földhasználat a vrászlói uradalomban a 19. század első felében
amit kaptak, az távol esik az úrbéri állománytól. Cserébe jobb minőségű földet kívántak: az ún. Luca-berki rétekből egy darabot. Az uradalom elhárította magáról a gyanút, hogy szándékos károsítás történt volna, mondván, hogy a kimérést a megye végeztette el. Az ügy vége egy barátságos egyezség lett, melynek során a felek megállapodtak, hogy az igényelt földet megkapják a jobbágyok. Abban is megegyeztek, hogy a cserébe kiadandó rétek az urasági földtől árokkal lesznek elválasztva, nehogy a marhák elkószálhassanak, „így a kerítéscsinálás nem leend szükséges”.117 1845-ben zajlott le a legelő elkülönítése, a 32 2/8 telek után járó legelőmennyiség 322 4/8 hold volt, vagyis lényegében egy telek után itt is 10 holdat kaptak a jobbágyok. A kilenc zsellér 11 2/8 holdat, az oskolamester öt holdat, a jegyző szintén öt holdat kapott legelőből.118 A faizási egyezség 1857 júniusában született meg. A korábbi, negyvenes évekbeli egyezséget azzal módosították, hogy az akkor megítélt két hold erdő jár a jobbágyoknak, amihez most hozzátették azt, hogy a legelőn lévő fát is megkapják. A kilenc zsellérrel együtt a jobbágyok 66 3/4 erdőt kaptak. Ebben nincsen benne a lelkész, a jegyző és a mester erdeje, az ő tüzelőjükről a község köteles gondoskodni a saját tulajdon földjükből, illetve a fájukból.119 Bolháson a legelőelkülönözés 1848-ban, a faizási egyezség pedig 1858-ban ment végbe. 1848. június 8-án egyezett meg a földesúr és a jobbágyság a legelőt illetően, melynek eredményeképpen telkenként 10 hold jutott az úrbéresek kezére, összesen 450 hold. Rendhagyó a szerződésben az, hogy a telekszám után csak 440 hold járt volna, a fölös 10 hold „a legelőben talált alyok pótlására szolgált”. Az úrbéresek azon kérését, hogy azok helyett a földek helyett, melyeket a víz elborított, adjon újat a földesúr, elutasították, mondván, hogy az a kár a lakosok hanyagságából / 1?0 tortent. Az 1858. március 5-i faizási szerződésnél a 19 4/8 jobbágyi telekre, a négy házas zsellér 4/8 telkére, a helybéli lelkésznek egy, végül az oskolamesternek 4/8 telkére, vagyis összesen 21 4/8 telekre 90 hold erdőt adott az uradalom, tehát egy telekre 4 holdat. Ez így nem 90, hanem csak 86 hold, a fennmaradó négy hold „a kiadandó térben létező terek fejében ingyen hozzáadassék...” Itt is hozzátehetjük, hogy a legelőn és az erdőn lévő fa minden joga (a megítélt területen) a parasztok tulajdonába ment át, akik összesen 540 holdat kaptak.121 A legkésőbben a vrászlói kerületben zajlottak le ezek a tárgyalások. Az 1848 januárjában felvett úrbéri jegyzőkönyv tanúsága szerint még nem kezdődtek el, aminek oka valószínűleg az volt, hogy az 1830-as reguláció olyan alapos és jó rendezést valósított meg a birtokon, amivel az allodiális és az úrbéres földek jól elkülönültek egymástól. Ha az 1864-ben készült vrászlói térképre pillantunk, ott is ezt láthatjuk; a két birtokrész elég jól elválik egymástól, a falu két részét jelentette. Simonyiban 1856. december 10-én született meg az egyezség, a legelőre és az erdőre vonatkoztatva egyaránt. A két fél már benyújtotta kérelmét a bírósági tárgyalás iránt, de - a kitűzött tárgyalás időpontja előtt - megegyeztek. Eszerint legelőt egy telekre 12 holdat, vagyis összesen 42 holdat; erdőből pedig egy telekre 4 holdat kaptak a parasztok. ,Az ...írt 54 holdakhoz még két hold adatik a simonyi helységbeli oskolamester részére legelőül, az ekkép kiadandó összeg 61 hold leend, éspedig holdanként 1200 négyszögöllel számítva.” Azt itt is megjegyezhetjük, hogy a kiadandó földön utak, csapások vezettek keresztül, de ezt nem számolták bele az úrbéresek járandóságába. (Ez általános volt mindegyik falunál.) Az egyezség kimondta, hogy a 200
