Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Kaposi Zoltán: Népességnövekedés és paraszti földhasználat a vrászlói uradalomban a 19. század első felében
involválta. így nem véletlen, hogy a vrászlói birtokokon való megtelepedés egyben erdő- és bozótirtást is feltételezett. Értelemszerű, hogy gazdasági adataink szinte mindegyike összefügg a szorgalmi földek ilyetén meglétével. Azt is tudni kell azonban, hogy az irtásföldekhez nagyon sok jogi bizonytalanság tapadt, akárcsak a szőlőbirtokokhoz.63 Az irtás visszabecsülhető volt a tulajdonos által, s míg az intenzív kultúrának számító és nagy élőmunkaerő-ráfordítást és folyamatos tevékenységet kívánó szőlőknél ritkán fordult elő a visszaváltás, az irtásföldeknél szinte általánosnak mondható. Adataink szerint a betelepedés idejében, vagyis amikor a föld óriási mértékben állt még rendelkezésre, adóalany pedig kevés volt, a földeket előszeretettel adták ki az általában csoportosan megjelenő embereknek, de néha még magánosoknak is. Már 1760-ból vannak szórványadataink, miszerint szőlőbirtokok későbbi létesítésére Lengyel Lajos átengedett egy darab földet megtisztításra.64 1764-ben egy határfelmérés részletes leírása is említ új irtásföldeket a vrászlói határban. Érdemes megemlíteni, hogy az ekkor még szintén elég néptelen Simonyi faluban - ami ekkor még Festetics-birtok volt — is irtásokkal kellett a művelhető földet megteremteni63 1786-ban a Simonyiban lévő cserháti irtásra kötöttek szerződést a szomszédos nemesvidi lakosokkal, ami szerint kötelesek voltak „ki tisztítani, helyre hozni”.66 Ennek fejében három évig használhatták a területet. De hozhatunk ennél általánosabb példát is a Lengyelek és Boronkay által irányított ún. Somlyay-Faiszy birtok történetéből is: a 18. század végéről több olyan forrásunk is van, ami szerint az uradalomhoz tartozó Kadarkút területén a földesúr ezüstpénzben fizetett az irtások visszaváltásakor.6' A vrászlói birtokon 1784-ben összeírták a Wrancsics Pál óbester által addig kézben tartott terület földjeit (saját és a bérbevett birtokokat), gazdasági épületeit, illetve az azokon végzett javításokat.68 Az összeírás szerint a bérlet alatt Wrancsics földesúr földjein 211 hold szántót és 35 kaszálórétet irtottak ki. Ezeket a területeket a földesúr visszaváltotta és teljes egészében urasági földként használta majorságához csatolva, ami azt jelenti, hogy az irtok csak minimális ideig használhatták. Lehetséges volt azonban az irtástevékenység folytatása, mivel föld bőven volt. A fent emlegetett irtások 1784-es becsült értéke 1150 forintra rúgott.69 A 18. század vége felé jelentkező agrárkonjunktúra természetesen felértékelte a jó szállítási pozíciókkal rendelkező és a nagykereskedelembe könnyen bekapcsolódó nyugat-magyarországi majorsággal rendelkező uradalmak termelési lehetőségeit.70 Avrászlói uradalomban a dinamikusan terjeszkedő majorság újabb és újabb művelésbe fogható földeket igényelt, hiszen akárcsak a szaporodó népességnek, úgy a földesúrnak a birtok jövedelmeztetése csakis a termelés extenzív keretének biztosításával és növelésével volt lehetséges. Nagyon fontos kiemelni, hogy az inflációs konjunktúra megszűntével az irtások jelentősége nem csökkent, aminek magyarázata az lehet, hogy a használható földterület növelése - mivel forgótőkét nem kötött le — egy állandó értéknövelés és ugyanakkor bevételi forrás szerepét töltötte be, az irtás léte már önmagában valamiféle járadékot hozott. A Boronkay-korszakból nem sok contractus maradt ránk, a Festetics Imre zárgondnoksága alatti időszak forrásai azonban már világosan kirajzolják a folyamatot. 1 Az 1820-as, 30-as évek irtásszerződései már elsődlegesen az uradalom társadalmával köttettek, ami persze a népességnövekedésre is világosan utal. Az irtok csapatokban tevékenykedtek. 1826-ban vrászlói és pathi jobbágyok és árendások az Ormánd melletti berkek kiirtására szerződtek az urasággal, összesen 106 holdat vállaltak fel. 4 192
