Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Kaposi Zoltán: Népességnövekedés és paraszti földhasználat a vrászlói uradalomban a 19. század első felében
Simonyiban 1830-ban 41 fő 84 hold erdő kiirtására szerződött, ugyanakkor vrászlói és pathi jobbágyok hat év alatt 40-en 99 hold kiirtására kötelezték magukat.73 Jól mutatja a termőföld iránti keresletet, hogy még ugyanebben az évben egy vrászlói bükkös erdő kiirtását is tervezték, egy évvel később pedig Pathon és Vrászlón is cseres erdő kiirtásáról szerződtek a felek.74 Az adatok a megmaradt szerződésekből még szaporíthatok, az utolsó contractus az 1830-as évek végéről maradt ránk, ami egyben azt is jelzi, hogy a Zichy-korszak első évtizedének végére a racionális gazdatiszti szervezet megteremtette az uradalom gazdálkodásának egyik legfontosabb feltételét, a földterület biztosítását. Az irtásszerződések az uradalmi irányítás egységességét tükrözik, nagyjából minden faluban hasonló feltételeket szabtak az irtok számára. A nagy különbség a 18. század végi és a 19. század eleji szerződések között az, hogy az utóbbiakban már szó sincs földesúri visszavásárlásról, esetleg kiváltásról vagy elbecsülésről, hiszen az 1820-30-as évek contractusai már előre kikötötték, hogy az irtott földet 5-6 évig használhatják az irtok, a rajta lévő faanyaggal a falusiak tetszésük szerint rendelkezhettek, de szigorúan kikötötték, hogy a fákat tövestől kell kiemelni, ugyanis ha valaki nem így végezte tevékenységét, akkor az 5-6 év eltelvén minden bokorért, tuskóért, fáért egy forintot köteles büntetésképpen fizetni. Az irtás ideje alatt a földön megengedték a legeltetést és a sarjú kaszálását.75 Az irtok mindig csapatban, csoportban szerződtek, de minden személy önállóan vállalt területet. Az egyes személyek a családi munkaerő-kapacitásnak megfelelően eltérő földnagyságot vállalhattak föl: az átlagosan fölvállalt föld 2 hold volt, de előfordult - mint például Horváth József vrászlói bognár esetében - a 6 holdas nagyságra való szerződés is.76 Az olyan erdők kiirtásánál, ahol nemesebb fákat pusztítottak el, néha-néha az uraság kikötötte, hogy a „vadász által kijelölt három darab fát kötelesek kiásni, amelyet az Uraság fog elszállíttatni”. A szőlőföldek ,Ámbár Somogyot a természet inkább gabona, mintsem bortermésre alkotá, mindazonáltal bort is eleget termeszt...” - írja Bezerédy Antal 1839-ben.78 A belső- és külső-somogyi dombok valóban kiváló lehetőséget biztosítottak a szőlőtermesztésre, így nem véletlen, hogy szinte mindegyik uradalomban volt szőlőföld. A szőlőföldek a népesség 18. század közepi megtelepedése után hamar kialakultak a vrászlói vidéken. A vrászlói falu létrejötte nélkül is volt már szőlőtermelés, amit egy 1760-as határvizsgálati per tanúvallomása is bizonyít, miszerint a szomszédos inkei falu lakosai behatoltak korábban legelőként és szántóként használt, de egy ideje már nem művelt vrászlói déli határhoz tartozó területre, s ott szőlőket plántáltak. 9 Vélhetően egybeeshetett mindez a földesúri érdekekkel is, mivel 1760-ban egy töredék levél adata szerint Lengyel Lajos ötödrész-tulajdonos a „vrászlói pusztából egy darab hegyet szőllő művelésre kiadja hét évekre, ezeknek lefolyta után pedig kilenced és tized szolgálattal”80 Az 1767-es úrbérrendezés a szőlőföldek tekintetében is jogi rendet teremtett. A szőlők hagyományosan földesúri földeknek minősültek, általában azonban nem házi kezeléssel, hanem úrbéres műveltetés által termeltettek. A jobbágyi borárulta- tást az 1550. évi XXXVI. te. szabályozta, ami szerint azokon a helyeken, ahol volt szőlőhegy, a jobbágyok borukat Szent Mihály napjától Szent György napjáig mérhették ki, ha nem volt szőlőhegy a birtokon, akkor szeptember végétől 193
