Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)

A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Hankák Péter: A polgárosodás fogalmai Széchenyinél, Széchenyi és a magyar polgárosodás

művelést és művelődést - a művelési módokat és művelődési eszményeket is beleértve - átfogó értelemben az emberi együttélés kifinomultabb formáját, az életminőség magasabb szintjét foglalta magába. A polgárosodás szó - alkalmasint a német Verbürgerlichung nyomán - ugyan a múlt század végén terjedt el, alapelemei, a művelés és a művelődés azonban kezdettől bennerejlettek a polgári átalakulás legkülönbözőbb jelenségeiben a német Bildungsbürgertumtó 1 a Bildungsroman- ig, vagyis a művelt polgárságtól a művelődési regényig.’

Széchenyi hasonló értelemben használja a civilizációt, amin sok mindent ért, vasutat, csatornázást, szakszerű mezőgazdaságot, aztán „kiművelést”, a „közértelmes- ség” gyarapítását. Idővel Széchenyi új szót is kerekít belőle: a „polgáriságot”, a „civizmust”. Ez a polgáriság magasrendű érték, csak az igazi nemes ember homloka körül fakadoz, csak azok kebelében él, „kik tántoríthatatlan, mindig s egyedül csak az erény útját... az erény nehéz, tövises útját járják...”6 A Széchenyi alkotta cinizmus tartalomelemzése során nem kerülhető meg két központi fogalom, az erény és a szorgalom, az industria Széchenyi adta értelmezésének áttekintése.

Miben különbözött a polgári erény a korábbi küzdelmes századokban használatos „virtustól”? A szó ugyan korábban is jelentett derekasságot, hűséget, mégis főként a vitézség vagy a vitézkedés - a bellica virtus - értelmében használták. Ez a nemesebb fajta virtus a 19- században, pl. az 1809. évi győri megfutamodás nyomán, erősen devalválódott, illetve a felvilágosodás és polgárosodás során gyökeres jelentésváltozáson ment keresztül. Wesselényi és Kölcsey fogalmazta meg az erkölcsi tartalmú „Rényt”, amelynek éltető lelke a közjó - a haza - önzetlen szolgálata és a szabadságért küzdő polgár rendíthetetlensége volt. Az eticizált virtus már polgári, a szó citoyen értelmében, de hiányzott belőle a burzsoá munka- és szerzésetika, az egyéni érdekmotiváció fontosságának felismerése és elismerése.'

A reformer Széchenyi eleinte ugyanebben az eszmekörben mozog: a törvényes uralkodó és a haza szolgálatát tekinti az erény fő vonásának. Az eredeti szövegkörnyezetben van azonban ennek a meghatározásnak egy kifejtő passzusa is. „Legyen legfőbb tisztelet Isten után a Királyé, polgár maradjon maga köriben... ellenben a legkisebb is örüljön bátran és háborgatás nélkül, a sors ajándékinak, vagy verítéke szerzeményinek.”8 Más szóval, mondjuk Kölcseyével: a polgárt csak a közös érdekkel lehet a hazához kötni, „s az érdek csupán két szó: szabadság és tulajdon”.9 Ez a gondolat visszhangzik Széchenyi fő műveiből. A legelső teendő: ,Az ország lakosi legnagyobb részének olly körülmények közé helyeztetése, ... hogy az adófizető nép halkkal azon erkölcsiségre emelkedjék s a jobban fáradozó és iparkodó test és észbeli törekedéseinek azon bizonyos és bátorságos jutalmát is nyerje, mellyek nélkül... egy ország sem emelkedhetett ki eddig... a középszerűség s alacsony állás szomorú köreiből soha!”10

Ugyanitt, a Hitelben, Széchenyi túllép a tulajdon és szabadság elvi vagy éppen csak retorikus szólamain, és egy döntő ponton áttöri a citoyen erény szűkreszabott körét is. Semmilyen ékes és szívreható szónoklat, írja, nem fog annyira buzdítani a javításra, mint „egy száraz számolás melly a nyereséget bizonyolja.” „Félre ezért minden pompás és fényes ajánlással, melly enthusiasmust gerjeszt s feneke nincs... s előre inkább a hidegvérű s józan számlálással, mert gazdálkodásban, kereskedésben csak haszon vagy nyereség reménye mozdít.”11 Ehhez a Világban még egy új gondolat társul: „mennél nagyobb s általánosb a szabadság, mennél több a vetélkedési ösztön, annál nagyobb s több a cultura és civilisatio, s viszont.”12 Summázva: Széchenyié a felismerés és a gondolatébresztés érdeme, hogy a hazai viszonyok nem felelnek meg a hasznot kereső század lelkűidének.

280