Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)

Szántó László: Látlelet a sztálinista agrárpolitikáról a somogyi összegzés kaposvári vitáján

nyáriak, a gyűlésen való megjelenésük körülményeinek felidézése után így emlékezik szereplésükre: „Hogy melyikük beszélt előbb, azt már nem tudom, a Dobit úgy emlékszem kifütyülték... Ő mondta a magáét, miután meghallgattak egy-két felszólalást és véletlenül éppen olyat, amely nagyon indulatos volt, s akkor a Dobi megvédte a pártot, a kormányt, a tsz-mozgalmat. Alikor látszott, hogy a nép és az országvezetés között mekkora a szakadék... Ezek után azt hiszem nem mindjárt Dobi után, - még egy-két felszólalást megvárva megszólalt Tildy és sokkal diplomatikusabban, a maga elképzelése szerint, a nép nyelvén... De nem volt sikere ezzel sem az én emlékezetem szerint. Őt figyelmesen hallgatták, tehát nem volt pfujolás meg fütyülgetés, meghallgatták, de azért az utána következő felszólalásokból is kiderült, hogy „nem kell már nekünk ez a duma”, mert itt nem a nagy nemzeti megbékélésről van szó.29

III Adalékok az agrárvita politikai utóéletéhez

Az Összegezés vitája nem egyszerűen a Kádár-rendszer erőszakos úton történő kiépítésével kapcsolatos politikai-hatalmi igények miatt minősült a „somogyi ellenforradalom” nyitányának. Számos dokumentum tanúsága alapján két lényeges helyi körülmény is szükségessé tette a megyei vezetők számára az esemény átminősítését, illetve a vele kapcsolatos direkt manipulációt. Az egyik tényállást akként summázhatjuk, hogy a vitaest több szervezője és főszereplője tevékeny, sőt vezető aktora volt az október 23-án kezdődött forradalmi események kaposvári történéseinek. A másik, talán az előbbinél is fontosabb tényező a somogyi termelőszövetkezetek látványosan gyors és tömeges felbomlása, illetve annak „megrendítő” hatása a hatalom helyi vezetőire, s általában a funkcionáriusokra. Egykorú forrás30 szerint az 1956 októberében létezett 327 tsz-ből és 12 termelőszövetkezeti csoportból 297 feloszlott, de a megmaradt 30 tsz-ből is tömeges volt a tagok kilépése.

Az 1949-es agrár-tulajdonviszonyok robbanásszerű helyreállása mindenképpen magyarázatot követelt, s a kérdés kezelésének súlyát jelzi, hogy a vonatkozó pártiratok alapján elég pontosan nyomon követhető az okok keresésének folyamata, amelyben aztán kitüntetett szerep jut a Somogyi összegezésnek. A megyei intézőbizottság először 1956. december 20-án foglalkozott a tsz-ek helyzetével,31 mely alkalommal még egyáltalán nem szerepelt a vitaest, mint a felbomlási folyamat elsődleges ösztönzője. Igaz a beszámoló általános tényezőként a külső és belső „ellenforradalmi erők” nyomását nevezi meg, azonban a hozzászólók többsége elismerte, hogy az erőszakos szervezés miatt az októberi eseményektől függetlenül is felbomlottak volna a szövetkezetek. A korábban említett 1956. december végi mezőgazdasági értekezleteken lényegében hasonló következtetésekre jutottak a megyei illetékesek.32

Mikor és miért következett be fordulat az ügy megítélésében? A második kérdésre egyértelműen választ ad az 1957 elejétől bekövetkezett politikai fordulat, melynek jegyében a „kemény kéz” eszközeit alkalmazva kívánták megszilárdítani a központi és helyi hatalmat, miközben nem vont és vonhatott vissza bizonyos 1956 novemberidecemberi engedményeket (így pl. témánk vonatkozásában a begyűjtés eltörlését, az adóterhek csökkentését, a szabadpiaci értékesítés engedélyezését vagy pl. a tsz-ek feloszlásának tudomásulvétele... stb.). A politikai fordulatot álá kellett támasztani megfelelő propagandaeszközökkel is, amely téma átvezet bennünket az Összegezés vitájának megítélésében bekövetkezett változásokhoz. Már az IKB Szervező Bizottságának ülésére készített februári jelentésből is kimaradt, vagy súlytalanul kapott helyet a valódi okok számbavétele, ellenben fel- és átértékelődött a vitaest szerepe, tehát innen

273