Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében 1740-1884
P. Hajnal Márk ferences is keresztel egy bajomit, de ezt a sárdi anyakönyvbe jegyezte be, ami azt mutatja, hogy ide, Sárdra hozták a bajomi gyermeket. 1823-ban P. Constandus nevével találkozunk. Gerócs plébános azonban 1825. ápr. 12-től már Orosztonyban működik, vagyis itthagyta a bajomi plébániát. Vajon miért ment el, összefügg-e távozása Sárddal is? Erre már nem a ferences akták, hanem a püspöki levéltár iratai adják meg a választ. Alig négyéves bajomi működése végén ugyanis azzal okolja meg távozását, hogy sok az irigye, gáncsolója, köztük sárdi Somssich Miklós is, aki fellázítja ellene sárdi híveit. Határozottan vallja, hogy testi fönntartására csak szűkösen telt, és még illő módon sem öltözhetett... A romosodás előtt álló plébánialakot tökéletesen rendbehoztam, a baromfiaknak ólakat emelt, félszert csinált, saját fogatán járja a filiákat, plébánosi szőlőt szerzett vissza, melyet 16 évig tartottak elfoglalva, az iskola fenntartására koldult a földesuraknál stb. 1825-ben aztán, utolsó évének elején nagy port kavart fel a vármegyénél a sárdi, vrácsiki, alsó és felsőkaki hívek panasza Gerócs ellen, és a megye továbbította ezt a püspökségre. Itt kell megjegyeznünk, hogy később a püspökség tiltakozott a megyénél, hogy milyen jogon tárgyaltak tisztán egyházi ügyet, mikor az csak a püspökség hatáskörébe tartozik 89 Egyik panaszuk plébánosuk ellen az, hogy az ún. lélekgabonát elfogadni nem akarta, azt mondta, az nem tiszta. Ő tiszta búzát kíván, pedig ami a tisztaságot illeti, „mi úgy szedtük a gabonát, amint azt a szegény nép adhatta, „mivel a Can. Vis. sem kívánt tiszta búzát, hanem az adandó gabona felét „kétszeres”-ben. A hívek panasza az, hogy Gerócs úr nem szólt senkinek, hanem a sárdi urasági káplánhoz írt egy levelet, pedig őt az uraság saját erszényéből tartja. E levél lényege: „Fő Tisztelendő Káplány Úr, Fő Tisztelendő Plébános Úr által is tiltatik mindenféle szentségeknek ki osztásától, Isten igéjének magyarázattyául és mink tilalmaztatunk a Szent Templomunkban a Misének hallgatásátul.” Ezt a levelet a káplán úr fel is olvasta a hívek előtt. A hívek felháborodva írják, hogy aki ismeri a nagybajomi plébánia nagy kiterjedését, aki tudja, milyen messze van Sárd és Vrácsik Nagybajomtól és igaz hívő akar lenni, láthatja, hogy „mely terhes és majdnem csak lehetetlen minden rossz idő tájban, hogy ezen két filiális Helység minden Isteni szolgálatra és időt nem halasztó Szent Sacramentumoknak el nyerésére Nagy Bajomban rendesen meg jelenjen, de ember emlékezetin túl is állíthatjuk, hogy ez soha így nálunk szoksában nem volt, amelynek legnagyobb bizonysága az ide rekesztett Visita Can.-nak Extractusa (kivonata!) sub 3-tio (3. pont alatt!) eztet bizonyítja...” „Különben is a plébános tettének okát nem láthatják be, mert noha eddig is a házikáplán keresztelt, temetett, gyóntatott, avatott, mégis mindenkor a stólát Nagy Bajomban is fizetni tartoztunk és le is fizettük. így tehát a plébánia semmit sem veszített, ők pedig megmenekültek a sok bajomi úttól. Főleg akiknek vonyós marhája nincs, csaknem lehetetlen.” A hosszú panaszlevél 5 pontban sorolja el a sérelmeket, s ezek közül a legfájóbb az, hogy személyesen nem jön Sárdra, még temetni sem, sőt - bár van felekezeti iskolájuk - ennek év végi vizsgájára sem jön el. A gabonaügy miatt azt kívánja, hogy ezután nem itt, hanem Bajomban kell kereszteltetni a gyermekeket, gyónásukat is ott végezzék, itthon csak a cselédek, kastélybeliek vehetnek részt a vasárnapi misén, a hívek Bajomba kötelesek menni. Itthon a dékány köteles kirekeszteni tehát a falusi híveket... Ugyanígy panaszkodnak a vrácsiki és kaki hívek is, akik a nagy bajomi távolság miatt régtől fogva a ferences atyákat veszik igénybe Sárdról, és szeretik is őket... 72
