Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében 1740-1884
Gerócs 1824. dec. 17-én P. Vincéhez írt levelét is ismerjük. Ez voltaképpen P. Baksay Vince. E levélben a plébános kifejezetten írja: „most a héten oly gazos gabonát számomra küldeni el nem pirultak, hogy annak ötödrésze gaz és konkoly, a mint az Helység pecsétjével lepecsételte nálam fenntartott mustra (szemle, ellenőrzés!) nyilván bizonyítja, melly el szívelhetetlen törvénytelenségért a midőn a Sárdi Bírót meg szólítottam, kértem, hogy a gaztól rostálná meg, ily gorombán felelt, bogy ő az Pap Gabonáját sem nem rostáltatja, sem nem szedi sem nem parancsolja, hogy tisztát adjon valaki, pedig eddig is mindenkor az a régi bévett szokás szerint a Bíró kötelessége volt”... Aztán így folytatja: „Nem az tehát a helyzet, hogy tisztátalan gabona termett, mert nekem is volt a Sárdi mezőn vetésem, mért nem gazos az se? Nem volt oly esős év sem! A bíró makacssága az ok, aki a rosta alját is levetette a pap számára, megmutatja a sok szemét...” Aztán 5 pontban elsorolja, hogy büntetésül, megleckéztetésül a már ismert rendszabályokat hozza érvénybe, így a húsvéti, karácsonyi gyónást ezután Bajomban kell végezniük, a halottak bejelentését is itt kötelesek végezni, a temetési stólát azonnal le kell fizetni, addig temetés nem lesz: „...tüstént megveszem mindenkin a magamét, még a körmöm között vagyon, mert nékem, szegén lévén a Plébániám, a Földes Urak sem segítenek, ebből egyedül élnem kell. „Még a gyermekek keresztelése is Bajomban lesz ezután! Végül amikor Sárdon nincs plébánosi mise (a hónap 3. vas.-ja kivételével!) csak az uraság és cselédei vehetnek részt a misén, a sárdi hívek pedig kötelesek Bajomba jönni. Ezt hirdesse ki a páter és a dékán is hajtsa végre!”90 Mivel Veszprém látta, hogy a plébános és hívek viszonya már nagyon elmérgesedett, úgy döntött, hogy Gerócs Jánosnak el kell mennie Bajomból. így került Orosztonyba. Még sem egészen a plébánosban lehetett a hiba, mert új helyén nem ilyen rövid ideig volt, hanem 38 éven át volt ott egészen haláláig. Az azonban tény, hogy Gerócs is olyan feltételeket, rendszabályokat írt elő, melyek az egyszerű népet súlyos próba elé állították. Bizonyára Somssich Miklós úrnak volt a legtöbb szava Gerócs elhelyeztetésében.91 15. Czigony Imre plébános és a sárdi káplánok Gerócs utóda Nagybajomban Czigony Imre lett, aki 1825—1835. közt működött itt, vagyis 10 éven át. Az új pap egészen más természetű volt, mint elődje, és csakhamar legjobb viszonyba került a páterekkel, hívekkel és a földesurral is. Mindjárt 1825. máj. 12-én egy Sabján Ferenc nevű szerzetest találunk Sárdon, majd nyomban újra a már ismerős P. Baksa Vince tűnik fel és lesz itt állandós. 1831. júl. 2-án azonban P. Solotnyák Hilárius segít, de már júl. 2-án, aznap olvassuk Vince atya nevét is. Ő a hivatal udvari káplán. 1833- ápr. 2-án P. Bonaventura váltotta fel, aki négy alkalommal is keresztel, majd máj. 17-én P. Gazdagh Gábor, júl. 23-tól P. Tóth Domonkos található itt. Hallottuk már, hogy P. Baksay Vince 1833-ban halt meg. Ezért került ide utódként P. Gazdag, aki 1834. aug. 17-én is, sőt 1835-ben, Czigony utolsó évében is sárdi házikáplán.92 Sajnálatos, hogy Czigony (Czigány?) Imre alig 46 éves korban meghalt. Alig két évvel élte túl tehát Baksay atyát, akit a sárdi temetőben helyeztek örök nyugalomra. Utódja, Pusztai József latin nyelvű bejegyzésében szelíd, vidám, vendégszerető, hivatalában pontos, mindenkihez kedves, barátságos papi egyéniségként jellemezte.93 Noha az 1831. évi kolerajárvány nem volt olyan méretű vidékünkön, mint az 1855. évi, bizonyára Baksay Vincének és ferences társainak éppen úgy okozhatott gondot, szorongást, mint Czigony plébánosnak.94 73
