Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében 1740-1884
egy alkalommal, az aug. 6-i (Urunk színeváltozása) búcsú alkalmával miséztek, de 1850 után ez is megszűnt. Az új templom részletes leírását egy másik Visitationak, az 1778. évinek köszönhetjük. Ennek teljes szövegét megtalálhatjuk az előbb jelzett kéziratban, eredeti latin nyelven, itt azonban magyarul közöljük az új épület fő jellemzőit: A nagybajomi vizitációval kezdődik az okmány. 1778. máj. 17-én ment végbe a vizitáció. Érdekes, hogy a bevezetőben sem Bajom, sem Sárd templománál nincs utalás arra, hogy pontosan mikor is építették a templomot. így tehát Sárdnál sem tudjuk meg a hiteles dátumot. Szerencsére a püspöki levéltár egyik irata elárulja számunkra, hogy 1755. márc. 20-án kelt Somssich Antal úr levele Bécsből, és ebből megtudjuk, hogy a sárdi Szentháromság-templom összes épületanyaga kész, csak a püspöki engedélyre várnak.54 így tehát 1755 az építkezés kezdete, és viszont 1758- ban már készen van.55 Az alapitó sárdi Somssich Antal királyi „referendárius”, aki korábban somogyi alispán volt. A Szentháromság tiszteletének szentelte az új templomot. 500 Ft-os alapítványával biztosította ennek fenntartását. Ellátta e templomot minden felszereléssel, akár ruhákról, akár egyéb tárgyakról van szó, illetve kehelyről, misefelszerelésről. Jellemző a templom bőséges fölszerelésére, hogy csak kazula, vagyis miseruha volt 13 db! - minden liturgikus színben, alba (miseing) 9 deréköv, 10 vállkendő, 10 kehely alávaló kis terítő, korporálé is 14 stb. Ugyanígy térítők, liturgikus könyvek és gyertyatartók sem hiányoztak. Szóval a Visitatio a sárdi új templom orgonájáról (6 változattal), zászlókról, szenteltvizes-edényről és építészetileg fontos adata: van a templommal egybeépített torony 4 haranggal. Ezek közül a legnagyobb 630 font, vagyis 315 kg súlyú. Volt 200, 100 és 50 kilogramm súlyú is. A Vizitáció a harangok súlyát fontban jelöli, márpedig a mostani kilogramm 2 fontnak felelt meg.56 Ez a dokumentum megemlíti azt is, hogy az új templomon kívül van még egy nyilvános kápolna is, de nem tudja senki, mikor és ki építtette, sajnos azonban már „desolata est”, vagyis elhagyatott, mert hiszen már az új templomot használják. Szerény, egyszerű felszereléséhez tartozik a kis rézkehely, 1 kazula, 2 alba, 1 deréköv, 6 gyertyatartó stb., de van 99 Ft tőkepénze. Ezt Somssich úr név szerint felsorolt jobbágyai vették fel kamatra. Mise csak akkor van, amikor a plébános erre ráér vagy amikor a hívek kérik.5' Az itt említett középkori eredetű kápolnánál és az új templomnál egy szó sem esik a házikáplánokról, csak a bajomi plébánosról. A Vizitációk mellé csatolt egyéb iratok közt azonban olvashatunk az előbbiekről is: „Sard capella antiqua publica et Ecclesia dominali provisa est, in quibus medio capellani dominates dictim, per Parochum omni tertia Festivitate Divina peraguntur et iniit conciones lingua Flung, fiunt” - vagyis Sárdon két egyházi épület található 1774 körül, amikor ti. a Vizitáció előtti években összeírtak mindent, éspedig egy ősi nyilvános kápolna és egy templom, mely az uraság saját alapítása és ő is tartja fenn. Mindkettőnél szolgálnak az ún. házikáplánok, míg a hivatalos plébános (Bajomból) minden hónap 3. vasárnapján jön ki szentmisét végezni és magyar nyelven prédikál.58 E házikáplánokról azonban van egy fontos megjegyzés Nagybajom 2 filiális falvánál: Sárdnál és Kutasnál: mindkét helyen a Szí. László-proi inda ferences atyái káplánkodnak, másvallású (protestáns) „minister”, vagyis lelkész azonban csak Kutason van! Ez a megjegyzés azt mutatja, hogy Sárdnál legalábbis már nem az andocsi atyák szolgálnak, hanem a segesdiek illetve a Szt. László-tartomány bármely kolostorából való atyák... így tehát 1774—1778 közt már újra Szt. László-tartománybeli ferenceseket találunk Sárdon... 60
