Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében 1740-1884
Visszatérve a sárdi templomhoz, az 1778. évi jegyzőkönyv a bevezetőben még azt is megjegyzi, hogy maga Koller Ignác püspök konszekrálta e szép, új templomot és 3 oltárát. A konszekrálás nem akármely templomnak adatott meg. A püspök ugyanis nem egyszerűen szenteltvízzel áldotta meg a templomot, hanem szent olajjal kente meg a falakat és oltárokat. Koller 1762-1773 közt volt Veszprém püspöke,59 és amennyiben működése elejére esik az 1758-ban már kész templom ünnepélyes konszekrálása, ez 1762 utánra esik. Az 1778-as Vizitációt azonban már utódja, Bajzáth József végezte (1777-1802).60 Annak ellenére, hogy az 1778-as Visitatio már hangsúlyozza a sárdi templom tornyának létezését, tartja magát az a sárdi hagyomány, hogy eredetileg, vagyis 1755-58 közt torony még nem volt. Ezt a mai öregek azzal bizonyítják, hogy amikor e század fordulóján komolyabb vakolást kapott a templom, vagyis leverték a régi vakolatot, észrevehető volt a hajó és torony közti nyílás, vagyis az utólagos toldás. Plébánosi működésem elején, 1973-ban Bolf Tamás kanizsai építész hasonló vakolatleverést végeztetett az új renoválás előtt, itt is láthatóvá vált az utólagos toronyépítés. Ezen azonban nem kell csodálkoznunk, mert hiszen a nagybajomi templomnál is megjegyzi egy veszprémi irat, hogy még mindig nincs tornya01 Viszont az 1815. évi Visitatio bevezetőjében a sárdi toronyról ezt olvassuk: „Turris aeque e solidis Materialibus est Ecclesiae adnexa” - vagyis a torony, akár a hajó szilárd anyagból, vagyis égetett téglából készült, és a templomhoz van toldva, tehát nem külön építmény, főleg pedig nem harangláb.62 Valószínűleg tehát a templom konszekrálása (1762 táján) utáni években készült. Talán a dátum legfőbb bizonysága az, hogy a templom nagyharangja, melyet egyik világháború számára sem szereltek le, 1767-ben készült. Ez az évszám ugyanis a harang alján olvasható. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a konszekrálás, harangvásárlás előtt nem sokkal mehetett végbe a torony építése is. A templom méretei: a hajó 15,80 m hosszú, 8,80 m széles, 4 keresztboltozattal, melyet 6,70 m magas, falbaépített egy m széles féloszlopok tartanak. Az oszlopok tetejét barokk díszítések teszik hangulatossá. A boltozat még 3 m magas ezen oszlopok felett, vagyis a hajó földszintjétől a mennyezetig 9,7 m a magasság! A hajónak csak keleti oldalon van ablaka, még pedig 3, nyugaton csak a kóruson van egy kis ablak és keletről is egy ugyanilyen kicsi. A déli boltozat alatt látható a 3,80 m széles, két masszív oszlopon nyugvó kórus az orgonával. Innét van feljárat a toronyba is. A torony alapzata 4,9 x 4,5 m, magassága 28 m, bádoggal fedve, fent pedig kovácsoltvas kettős kereszt volt eredetileg, melyet azonban egy nagyerejű vihar lesodort, és azóta könnyűfémből való kereszt van ottan. A hajóból egy lépcsőfok vezet a szentélybe, mely 5,6 széles, 6,5 m a félkör átmérője. Itt van a főoltár, míg a 2 mellékoltár a hajó és a szentély találkozópontjában van. A fekete márvány keresztkút is itt volt egészen 1973-ig. Innét a kripta feletti ún. keresztelőkápolnában helyeztük el, mert a II. vatikáni zsinat szellemében kialakított új liturgikus térben nem fért volna el. A szentélyből ugyanis lépcsőkön e mellékkápolnában levő szentsíroltárhoz és keresztkúthoz léphetünk fel ma, de a régmúltban itt ez utóbbi még nem állott. Ez a kápolna azonban nem egy idős a templommal: 1862-ben toldották hozzá kelet felől, mivel ekkor építették a családi kriptát. Ugyanakkor nyugatról a sekrestyét, mely eredetileg földszintes lehetett, bizonyára a keleti építménnyel egy időben látták el emelettel a szimmetria kedvéért. így alakult ki a sekrestye feletti oratórium, a Somssich család imádkozóhelye. A sekrestyebejárat is 1972-ig északról volt (ekkor befalaztuk a téli hóviharok miatt) és délről vágtunk új ajtóhelyet. A sekrestye 4,7 x 5,1 m-es nagyságú, míg a 72 cm-rel magasabban fekvő keresztelőkápolna 4,30 x 5,50 m nagyságú. 61
