Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Gyáni Gábor: A társadalmi igazság történeti fogalma
A TÁRSADALMI IGAZSÁG TÖRTÉNELMI FOGALMA GYÁNI GÁBOR A társadalmi igazság vagy igazságosság fogalma történetileg nem tekinthető puszta absztrakciónak; valójában nagyon is konkrét, egyúttal folyton módosuló jelentésű kategória, amely egyáltalán nem választható el a rá vonatkozó történeti értékeléstől és hitektől. Tézisünk tehát így hangzik: egy adott korban, meghatározott társadalmi körön belül igazságnak — szociális igazságosságnak — az tekinthető, amit akkor és ott annak ismertek el. Nem történészként, pontosabban mint moralizáló historikus jár el az, aki az ilyen és hasonló kérdésekre kíván felelni: „igazságos volt-e az antik rabszolgaság?”, vagy „melyik igazságosabb társadalmi berendezkedés - a rendi társadalom vagy a kapitalizmus?”. Ez a kérdésföltevés nem vezethet történeti kijelentések megfogalmazására, pusztán morális ítéletek alkothatok e feltételek között. Márpedig amikor moralizálunk „nem az egyes cselekedeteket ítéljük meg az alapjukul szolgáló morális standard és az őket előíró vagy tiltó normák fényében, hanem ezeket a standardokat és normákat ítéljük meg egy hipotetikus történelem feletti mérce vagy a magunk mércéje szerint”.1 Semmi kétség tehát: a moralizáló megközelítés a történész saját vagy a korának megfelelő igazságfogalmat historizálja. De hogyan férhetünk hozzá a fogalom történetileg érvényes jelentéseihez anélkül, hogy mindenkor a magunk értékrendjét vetítsük a múltba? Kiindulópontul vegyük kölcsön Barrington Moore gondolatát az igazságos és az igazságtalan rend történeti fogalmáról.2 Azt írja: „minden rétegzett társadalomban... létezik a korlátok adott együttese, amely az uralmon lévők és az alattvalók, a domináns és az alárendelt csoportok cselekvése számára egyaránt alapul szolgál. Emellett hat a kölcsönös kötelezettségek rendszere is, ami a két csoportot egymáshoz fűzi”. A korlátok és a kötelességek rendszerét időnként írásba foglalják (alkotmányok), többnyire azonban csak a szokás szentesíti azt. Az „igazságos rendet” rendszerint az uralmi helyzetben lévők következő kötelességei garantálják. 1. Az a kötelességük, hogy megvédjék az alattvalók közösségét (mindenekelőtt) a külső ellenséggel szemben; 2. az a kötelességük, hogy fenntartsák a békét és a belső rendet, vagyis lehetőleg mindenkit kielégítve rendezzék az alattvalók egymásközti, valamint az uralkodóval szembeni konfliktusait; 3. végül az a kötelességük, hogy elősegítsék, az alattvalók anyagi boldogulását és biztonságérzetét. Az elmondottak fejében az alattvalók kötelezik magukat az így előálló rend elfogadására, a fenntartásában való aktív közreműködésre. S mivel a társadalmi rendet mindig is üdvösnek tekintik, melyért akár még áldozniuk is érdemes, a rend 331
