Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Szabó Dániel: Milyen is (legyen) Európa? (Európa-képek a dualista Magyarországon)
A közjogi kérdés a dualizmuskori magyar pártpolitika fő frontvonalát alkotta. Az erről folytatott vitában az első perctől kezdve szerepelt érvként az Európához, az ottani helyzethez, elvekhez való viszony. Egy névtelenül megjelentetett brosúra, „Magyarország európai hivatása és Deák Ferenc,”1 amelyet Taray Andor 47 éves pénzügyi közigazgatási bíró írt, a következő gondolatokkal támogatja a kiegyezést: ,Az európai haladás zászlójára „Testvériség, Egyenlőség és Szabadság” íratott. A szív, ész és akarat élete: testvériség, egyenlőség és szabadság.”2 Ebben a hármas jelszóban, ennek megvalósításában kell keresni azt a feladatot, amit Magyarországnak Európáért végre kell hajtania. Végigtekintve a német, francia és angol történelmen, a szerző arra a megállapításra jut, hogy: „Ha a franczia nemzet a szívnek erejét - a német az értelmét: akkor az angol az akaratét képviseli. Ebben fekszik különösen az említett három nemzetnek európai, vagyis, mi által ugyanazt akarjuk jelenteni, emberiségi hivatása...”3 Ezek után Taray a magyar hivatásra tér át, s rögtön látjuk az európaiság pillanathoz kötöttségét. Nem pusztán azt sorolja fel ugyanis a szerző, hogy mit tettek a magyarok a fenti hármas cél megvalósításáért, s különösen azt, hogy mi minden történt ennek érdekében 1867, azaz a kiegyezés óta, de a kiegyezési párt vezérére utalva egy egészen egyedinek beállított küldetést is tulajdonít a magyaroknak, mikor leszögezi, hogy a kiegyezési törvény, a „népek szövetségének alapját letéve, kijelölte az államok békéjének biztosítási módját, ez által eszközölvén a folytonos fejlődés haladását, ez által pedig az emberiség boldogulásának létesülését”.4 Az ismertetett álláspont három szempontból jellemző: egyrészt a magyar, vagy magyarországi fejlődést egyértelműen az európai fejlődés nagy irányával tartja egyenlőnek, még pedig a liberalizmusnak a nagy francia forradalomból eredő elvei alapján, másrészt megtalálja a magyar fejlődésnek azt a kitüntetett szerepet, amely a „nemzeti büszkeséghez” a korszakban elengedhetetlen. Harmadrészt ideológizálja az utolsó pillanat: a kiegyezés eseményét, mint az Európa, sőt az emberiség számára adódó helyes utat a minél szélesebb, sőt egyre szélesebb körre kiterjedő állami szövetségi politikát. Nyilvánvaló, hogy felfogása szerint mindennek egész Európát, sőt az egész világot átfogó szövetséges államok rendszerévé kell válnia. Egy közel két évtizeddel később íródott szintén névtelen brosúra alapelvei - liberalizmus, egységesülés - azonosak, de szituációlátása vagy a célok eléréséhez vezető út már igencsak eltérő. Az „Európa Oroszország ellen”’ már címében sem a békére, hanem valami másra utal. Mindenekelőtt leszögezi: „Az európai hatalmak két - a kormányforma által — határozottan különválasztott csoportot képeznek. Az egyikbe sorozhatok az orosz és török autocrata hatalmak — a másikba Európa alkotmányos nemzetei különbség nélkül”,6 „az orosz hatalom - az európai alkotmányos hatalmak egyetlen számba vehető elvi ellensége - a liberalizmus romjain igyekszik világuralmát megépíteni..., ezen veszéllyel szemben ügyünk solidaris Európa érdekeivel.”7 Mi következik mindebből, mi a magyarok feladata: „Nem lehet a saját és Európa alkotmányos nemzeteinek érdekeit jobban szolgálnunk, mint ha az igazságnak folytonos hangoztatása által Európa közvéleményét meggyőzzük arról: hogy a valóságos és tartós béke áldásait mindaddig nélkülözni lesz kénytelen, míg az orosz hatalmat, mai formájában és jelentőségében, az európai ügyek intézésében változatlanul megtűri.”6 A megoldás a háború Oroszország ellen, ami után az európai hatalmak kongresszusa „lesz hivatva biztosítani az európai népek jogos békeigényeit”.9 322
