Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Szíjártó István: Rokonok és mérföldkövek. A Somogy megyei köznemesség társadalmi kapcsolatainak térbelisége a 18. században
rétegét reprezentálni hivatott három családot, a Bakó, Borda és Mérey famíliát. Ők a kor értékelése szerint is megütötték a mércét, mint jómódú nemesek, de ennél lényegesen feljebb már nem léptek társadalmi tekintetben. A magasabb szintet öt további szemponton keresztül próbáltam megragadni. Néhány nemes tiszteletbeli címet kapott: királyi tanácsosok vagy kamarások lettek. Ezek a titulusok magától értetődően a köznemesség átlaga fölé emelték családjukat. Vizsgálódásaim során kilenc ilyen családdal találkoztam a 18. századi Somogy vármegyében. A megyei önkormányzat tisztségviselőit a főispán kivételével a vármegye nemesi közössége (pontosabban a közgyűlésen megjelenő kisebbség) választotta. A legmagasabb presztízzsel azon hivatalok bírtak, melyek a legnagyobb függetlenséggel jártak7 - vagyis a legnagyobb hatalmat jelentették. A vármegyei közigazgatás és igazságszolgáltatás élén az alispán állt. Mellé sok esetben másodalispánt választottak. A közigazgatási apparátus közvetlen irányítása a főjegyző feladata volt.8 Fontosságát mi sem tükrözi jobban, mint az a tény, hogy a főjegyzőt gyakran alispánná választották a következő tisztújításkor. A főszolgabírók egy személyben képviselték a megye hatóságát a járásokban. Ezen vezető hivatalok viselőihez, a helyi hatalom gyakorlóihoz még hozzátettem a Somogy megyét a diétákon képviselő 2-2 követet, az országos szintű hatalomgyakorlásban a rendi dualizmusnak a 18. századi Magyarországon érvényesülő formája szerint részt vevő köznemeseket. Azt vizsgáltam, hogy mely köznemesi családok adtak legalább két főt az ily módon körülírt aktív politikai elitbe az 1715 és 1815 közt eltelt száz év során. Nyolc ilyen családra bukkantam. Somogy megye 1756 és 1815 közötti hitelviszonyait egy alapos monográfia tárja fel. A gazdag birtokos köznemesség soraiból az általuk nyújtott hitelek nagysága tekintetében kilenc család emelkedik ki.9 Ezek a családok nemcsak gazdagok voltak, hanem jelentős társadalmi befolyással is bírtak az adósok széles csoportja felett. Az 1806. évi földbirtok-összeírás az 1807. évi jövedelem-összeíráshoz hasonlóan a Napóleon elleni háborúra való felkészülést szolgálta.10 A megye által kiállítandó portális katonaság felállításának költségeit a földbirtokosok közt tulajdonuk arányában osztották fel. A teljes holdszámot 4000-rel csökkentették azon családok es;etében, melyek egy lovas katonával gyarapították a nemesi felkelés haderejét: ók a megye kötelezettségének teljesítéséhez csak fennmaradó földtulajdonuk alapján járultak hozzá. Ez a kalkuláció másként becsüli meg egy inszurgens kiállításának anyagi bázisát, mint az 1805- évi imént idézett 1. törvénycikk: 4000 holdas birtoka kevesebb családnak volt, mint évi 2000 forintos jövedelme: csak 23-nak (leszámítva az arisztokratákat). Két, Somogy megye nemességét előszámláló lajstrom különbséget tesz a köznemességen belül a „Méltóságos Nemesek” és a „Nemesi Rend”-hez tartozók közt.11 Egyike ez azon kevés esetnek, melyben a kortársaknak a presztízst illető kifejezett értékítélete nyilvánul meg. Mind 1806-ban, mind két évre rá öten kerültek be a kiemelt kategóriába. A vármegye birtokos köznemességének felső rétegét képviselő mintát oly módon választottam ki, hogy az első két kritériumot teljesítő harminc családból kiemeltem azokat, melyek a további öt próbából legalább három esetében pozitív eredményt mutattak.12 Hét ilyen családot találtam. Közülük aztán kihagytam a „méltóságos nemesek” kicsiny csoportjába tartozókat, hogy a minta egy viszonylag szélesebb rétegre nézve legyen reprezentatív. így három család maradt a kosárban: a gyulai Gaál,13 az Inkey és a Somssich család. Ők képviselik vizsgálatunkban a bene possessionati gazdag és előkelő rétegét. 31
