Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Szíjártó István: Rokonok és mérföldkövek. A Somogy megyei köznemesség társadalmi kapcsolatainak térbelisége a 18. században
Az ily módon meghatározott mindkét szint a birtokos köznemességen belül a legfelső jövedelmi decilisben helyezkedik el, ezen belül egy jobb, majdnem legfelső illetve egy gyengébb, mindenképpen inkább az alsó határhoz közelítő helyzetet képvisel.14 Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha a hagyományos terminológia középbirtokos nemességének felső és alsó szintjét látom bennük. Alattuk helyezkedik el a köznemesség túlnyomó többsége: a kisebb birtokúak és a birtoktalanok. Célszerű ezért még egy viszonyítási pontot rögzíteni, és - mintegy kontrollcsoportként - egy harmadik szinttel bővíteni vizsgálatunkat. A kisnemesség kategóriája a tradicionális szóhasználatban több társadalmi csoport sokszínű együttesét fogja át. Legnagyobb létszámú csoportjukat Somogy megyében az öt nemesi községben (Nagyszakácsiban, Nemesdéden, Nemeskisfaludon, Nemespátrón és Nemesviden) élő curialisták. alkották.15 Közülük választottam ki a Bereczk, a Kovács és a Kulcsár családot, hogy összehasonlítási alapot nyújtsanak a birtokos köznemesség soraiból vett két minta elemzésekor kapott eredmények értékeléséhez. Nem állítom persze, hogy az ily módon definiált szintek elkülönült társadalmi életet éltek volna. A valós társadalmi kapcsolatok hálója eleve sűrűbb szövésű annál, hogy néhány amúgy is csak horizontális jellegű szerveződési szempont felvázolásával megragadhatnánk. Háromszor három köznemesi családunk van tehát. Három csoport három karakterisztikus szint képviseletében. Minden csoportban három család, hogy kisebb legyen annak a kockázata, hogy véletlenül egy kivételt mutatunk be tipikusként, valamint hogy némileg kiegyensúlyozzuk a források elkerülhetetlen egyenetlenségét. Ami azonban a harmadik, a legalacsonyabb társadalmi helyzetű csoportot illeti, meg kell jegyeznem, hogy olyan családokat kellett kiválasztanom, melyekről elegendő forrásanyag maradt fenn ahhoz, hogy ezt a vizsgálatot el lehessen végezni. Már maga ez a tény arra utal, hogy ezek a családok a curialista nemesek átlagánál magasabb szinten éltek. Ezt le kell szögezni még akkor is, ha okkal remélem, hogy a vizsgálatban nekik szánt kontrollcsoport szerepet ettől függetlenül el tudják játszani. II. Az elkövetkezőkben a házasságok alapján szeretnék következtetéseket levonni a társadalmi kapcsolatok térbeli kiterjedését illetően. Úgy vélem, hogy azon földrajzi helyeknek a hálózata, ahonnan a szóban forgó családok házasodtak, illetve ahová lányaikat férjhez adták, jó indikátora mindenféle társadalmi érintkezésnek. Távolról sem véletlen ugyanis, hogy az egyik lány a szomszéd nemes felesége lesz, míg a másikért egy herceg jön el fehér lován. Mielőtt a részletekre térnénk, fel kell vetnem azokat a lehetséges, sőt valószínű hiányosságokat, amelyek ennek a megközelítésnek a szükségszerű velejárói. Az első mindjárt az, hogy minden rokont persze nem találtam meg a forrásaimban, még a mintába került kilenc család esetében sem sikerült tehát teljes körűre az adatgyűjtés. Továbbá egyes esetekben csak a rokon család birtokközpontját tudtam megjelölni a térképen, csupán remélve, hogy a család valóban ott is élt. A közölt térképeken feltüntettem az összes birtokot, mely 1715 és 1815 közt a vizsgált családok tulajdonában volt, és minden rokont, akit sikerült felkutatnom és azonosítanom. 32
