Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Szita László: A magyar katonaság törökellenes küzdelmének nyugat-európai sajtóvisszhangja 1688-1698 között
nagy részletességgel írtak a hegyaljai felkelés eseményeiről, a pécsi könnyező Madonna nagy vihart kavart kérdéséről.112 Mi azonban továbbra is a harcoló magyar katonaság szerepével, annak nyugat-európai sajtóvisszhangjával foglalkozunk. Az első magyar vonatkozású hír május elsejei bécsi tudósításból látható. A bécsi haditanács ülése után ismertté vált, hogy a magyarországi főparancsnoksághoz vezénylik Caprara tábornagyot, SavoyaiJenő herceget, Guido von Starbemberg tábornokot. Savoyai hangsúlyozta, hogy „...korábbi tapasztalatai alapján szükségesnek látja öt magyar huszárezred felállítását, továbbá a birodalmi fronton lévők átvezénylését Magyarországra... az itt megfelelő fegyver nélkül lévő, de tapasztalt katonákat, hajdúkat is és az ún. talpasokat toborozni kell, s mivel már korábban harcoltak besorozottan különböző ezredekben, ruhával, fegyverrel kell ellátni újra...”113 A hadseregek még nem értek el olyan készültségi fokot, hogy elkezdhették volna az előrenyomulásokat, de a mellékhadszíntereken már folytak az összecsapások. Május 10-ről Szlavóniából, Bród térségéből jelentették, hogy a rendkívüli folyóapadások miatt a törökök több helyen áttörtek a Száván, de „...magyar és horvát huszárok megsemmisítő csapást mértek rájuk. Bihácstól két mérföldre magyar és horvát portya, amely felderítette az erődöt és a várost, 600 főnyi lovassággal megtámadtak egy török ezrednyi egységet, amely azokat a felderítőket igyekezett bekeríteni. 130 török esett el, 11 foglyot ejtettek, közöttük egy értékes tisztet, akitől Bihácsra vonatkozó információkat várnak a vallatás után...”11 Hasonló akciókról, bár nem éppen ilyen sikerről, tudósít ugyanez az újság Erdélyből. A jenői és Világos vára magyar huszárjai, és a somosi magyar lovas hajdúk, egy nagy török gyalogportyával ütköztek meg, és a Maros folyóig üldözték őket, ott egy újabb török csapattal találkoztak. Elesett a solymosi hajdúk kapitánya, és jelentékeny volt a veszteségük is. A Journál” június 8-i számában rác-horvát-magyar hajdúk szlavóniai sikeres rajtaütéséről számolt be. A boszniai főváros szerájából nagyértékű árukat szállító hajókat Vukovár alatt megrohantak, kifosztottak és felgyújtottak. A Hegyalja vármegyei nemessége, a hozzá csatlakozó parasztság, valamint a Thököly-párti katonaság ellen bevetett császári katonaság között magyar egységek is voltak. Az „Extra Zeitungen” 1697. július 20-i számában hírt ad arról, hogy „...Magyarjaink és a németek közül is elesett 36, köztük egy kapitány és Hangási komiszár”. Ugyanennek az újságnak július 17-i tudósítója Egerből jelentette, hogy Deák Pál rác és magyar lovasságát is bevetették a felkelők ellen. Akik közül 400 embert megöltek. Egy magyar ezrednyi huszár parancsot kapott június 10-én, hogy ScholyC?) palánkját semmisítsék meg. A váratlanul indított éjszakai támadás során 400 törököt öltek meg. Nagy mennyiségű élő állatot sikerült elhajtaniuk.115 Augusztus 21-i bécsi haditudósításban is felbukkan magyar katonaság akcióiról néhány adat. Novi alparancsnoka szolgálatában 300 magyar harcol, akik Belle-Sezeba ellen vezetett portya során nagy zsákmányt szereztek a töröktől.116 Augusztus 21-én Bécsben kelt hadijelentésben újra felbukkan a Hegyalján kirobbant felkelés leverésére hozott katonai intézkedésekről némi adat, ami nem éppen hízelgő a Deák Pál vezette rác-magyar huszárezredre nézve. „..Deák Pál emberei rablással nagy szörnyűségeket végeztek a falvakban... teljesen indokolatlanul lépnek fel a tartományban a szegények ellen, akik talán nem is ártották magukat a lázadásba...”117 315
