Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Szita László: A magyar katonaság törökellenes küzdelmének nyugat-európai sajtóvisszhangja 1688-1698 között
A főhadsereg közben közeledett a török fősereghez, készülve a nagv ütközetre. Magyar huszárportyát küldött ki a fővezér, Jenő herceg, akiknek sikerült egy pasát foglyul ejteni, és tőle a török főseregre vonatkozó döntő fontosságú információkat szerezni a mozgásuk főirányára vonatkozóan.118 A magyar katonaság, elsősorban a könnyűlovasság, szerepének alakulására vonatkozóan a Journál” 1697. október 10-i száma fontos utalásokat tartalmazott. A Zenta melletti ütközet több cikkben került részletes méltatásra, részint eredeti tudósítások alapján, amelyek a helyszínről érkezhettek, részint későbbi értékelések. Mindkét típusú irányban eléggé egyértelműnek látszik, hogy Savoyai főparancsnok a hídfőállásba tervezett és zseniálisan végrehajtott támadásban a magyar és rác könnyűlovasságának nem adott szerepet. A Journál” ezzel kapcsolatban többek között a következőket írta: „...az első vonalak a jobbszárnyon Heister Siegbert táborszernagy űr parancsnoklása alatt állottak, és Caprara, Gondola, Gonsfeld, Brandenburg kürazier lovasai képezték az erejét, a többi gyalogos, a második vonalban Sereni dragonyosai, Darmstadt, Glöckelsberg lovaszászlóaljai, az oldalvéd a jobbszárnyon Rabutin dragonyosszázadai, Truchsess küraszir századai, a többi gyalogság... a balszárny lovassága: az első vonalban: Starhemberg Quido táborszernagy parancsnoksága alatt: Corbelli és Hasslingen vezérőrnagyok alárendeltségében: Hohenzollern, Corbelli, Pace, Neuberg, Styrum dragonyosai és küraszier zászlóaljai, a második vonalat Vaudemont altábornagy vezényelte, főleg gyalogsággal, a szász lovasok mellett Dietrichstein dragonyosszázadok. A középhadat Eugenius herceg maga vezényelte és csak gyalogoszászlóaljakból állott...”119 A zentai csatában a sajtótudósítások alapján arra következtethetnénk, hogy a magyar huszárság, továbbá más könnyűlovas-alakulat nem vett részt. Savoyainak a császárhoz küldött jelentései is ezt támasztják alá. S talán Sugár István csatavázlata mutat rá helyesen, hogy a főseregben küzdő huszárság és könnyűlovasság csak szárnyak biztosítására rendelt egységekként szerepelt.120 Dudás Gyula kitűnő monográfiájában is csak valószínűsíti a magyar és szerb milícia részvételét.121 Pálffy Miklós gyalogsága azonban fel van tüntetve a csatáról készített vázlaton mindenütt. Az viszont biztosan állítható, hogy magyar huszárság és Deák Pál rác-magyar huszárregimentje a menekülők üldözésében parancsot kapott, hogy a törököket a folyón túl igyekezzen bekeríteni. Egy Savoyai jelentés a császárnak, a csata előtt irányított nagy menetben is említést tesz a huszárokról, akik felderítést végeztek.122 Az 1698. hadjárati év európai sajtója mintha békét kötött volna már előre. Míg korábban évről évre, tudósításról tudósításra, a keleti és nyugati front nagy hadieseményei és kisebb-nagyobb összecsapások uralták a sajtót, most, összhangban a főeseményekkel, a béketárgyalások esélyeinek latolgatása, a küldöttségek álláspontjának találgatása vagy elemzése vette át a fő teret. Bár a török és szövetséges csapatok készülődése, felvonulása, Temesvár térségében, Pétervárad és Belgrád vidékén harcok folynak, a sajtó viszonylag kevés teret szentelt ezeknek, a diplomáciáé volt a szó. Témánk szempontjából vizsgált korszakban az utolsó jelentékenyebb sajtótudósítás magyar vonatkozású része 1698. október 10-ről keltezett bécsi hadijelentés, amelyben Pálffy magyar huszárezrede hősi ellenállást tanúsított az őket támadó tatár túlerővel szemben: „...a pár nappal ezelőtt sikerrel portyázó Pálffy tábornok huszárjai váratlanul többszörös tatár túlerőbe ütköztek, amely lehetett négy-ötszöröse is. Sem nem lehetett, sem nem is akartak kitérni a harc elől. Egy egész zászlóaljnyi erejük semmisült meg, de a tatárok közül több mint ezer maradt halva. 316
