Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Szita László: A magyar katonaság törökellenes küzdelmének nyugat-európai sajtóvisszhangja 1688-1698 között
között egy magyar huszárezredet is Pétervárad térségébe irányított, hogy az ostromlott erődrendszer körül, változó helyeken, csapást tudjon mérni rác könnyűlovassággal együttműködve.101 Szeptember-október havi tudósítások a magyar huszárok, a rác könnyűlovasság sikeres akcióit részletezték. A rendkívül hidegre fordult időjárás, amely állandó esőzéssel járt együtt, a török sereget elvonulásra késztette. A „Reich Ordinari Zeitungen” 1694. október 30-i haditudósítója szerint a törököket az ostrom végleges megszüntetésére a magyar és rác huszárság akciója kényszerítette, valamint a hajdúk fellépése. A török ostromló sereg élelmiszerflottáját, amely 20 hajóból állt, valamint 4 fregattját, amelyen lőszert és puskaport tároltak, éjszakai támadással elfoglalták, lemészárolva a teljes őrségüket. A janicsárok megtagadták a harcot és a sáncépítési munkákat, miután hét napja nem tudták őket megfelelően ellátni. A török szövetségesek is vereséget szenvedtek Kobilánál. A hajdúk, az élelmiszert rabolni készülő tatár ezredet, szinte teljesen megsemmisítették, a magyar huszárok a menekülők felét (500 embert) levágtak.105 Utolsó magyar vonatkozású híradás arról szólt, hogy Gyula blokádja magyar huszárokkal és hajdúkkal megerősödött. A tudósító szerint erre azért van szükség, mert a magyar huszárok kitűnően ismerik a terepet, és gyorsaságuk miatt egyedül ők képesek megakadályozni, hogy Temesvárról a török védőknek élelem- és emberutánpótlás jusson. Az 1695• évi hadjárat II. Musztafa szultán trónra lépésekor az elvesztett területek visszaszerzését ígérte a hatalmi köröknek. Már februárban megindult egy erős hadsereg megszervezése, az erélyes toborzás eredményeként májusban már közvetlen magyarországi területek ellen nyomulhattak előre. Az év eleji tudósítások, az elmúlt évekhez hasonlóan, a hadseregszervezés magyarországi eseményeit taglalják. Mint érdekes ismétlődő híreket említhetjük, hogy a dunai szövetséges flottillába ismét újabb holland legénységet, angol matrózokat és magyar lövészeket toboroztak a német tüzérek mellé.106 A februári jelentések Gyula vára blokádjának sikeres befejezéséről tájékoztatták olvasóikat. A szövetségesek a török garnizon elvonulása után megszállták a várat. A haditanács úgy rendelkezett, hogy a belső várat német dragonyosszázad, a palánkokat magyar huszárzászlóalj foglalja el és egy rác század.107 Mint a korábbi hadjáratokra jellemzően, most is a csapatösszevonások késnek. Pétervárad mellett, júliusban, mindössze 20 000 fő táborozott, a dán, a brandenburgi, a hesseni kontingens még Linz környékén van, és behajózásra várnak. Magyar vonatkozása mindössze annyi van az előkészületeknek, hogy „...a rácok és a magyar ezredek hadrendbe sorolása még meg sem történt...” Bécsben arról sincs döntés, hogy végül is „két magyar huszárezredet a birodalomba (nyugati front!) irányítsanak-e, és helyettük hesseni két lovasezredet Péterváradra küldjenek...”108 A szeptember 21-i lugosi csata a felszabadító háború egyik tragikusan szomorú eseménye. A tehetségtelen Frig)>es Ágost szász választófejedelem, fővezér, az erdélyi császári csapatok főparancsnokát, Veteráni tábornok hadtestét - hibát hibára halmozva - cserbenhagyja, akit a török fősereg túlereje felmorzsol, maga a tábornok is hősi küzdelemben meghal. Az augusztus-szeptemberi csatározásokban, vonulásokban tűnnek fel magyar vonatkozású epizódok a sajtóban. A fővezér Lippa, Arad, Maros mente felderítésére, a török erők szemmel tartására, magyar huszárpor313
