Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Szita László: A magyar katonaság törökellenes küzdelmének nyugat-európai sajtóvisszhangja 1688-1698 között
Az 1691- évi hadjárat Az 1690. évi hadi események kudarcai arra késztették a császárt, hogy a keleti fronton a hadrendbe állítható csapatokat mind a birodalomból, mind pedig Magyarországból erőteljesen megnöveljék, továbbá minden pénzforrást tárjanak fel, amelyek a meglévő ezredeket egyrészt felerősíthetik, másrészt számukat megnövelhetik. A lovasság és gyalogság mellett a szövetséges főhadsereg tüzérségi állományát új alapokra kellett helyezni. Ennek érdekében megszervezték a tüzériskolát Bécs- ben, amely rendszeres utánpótlást adott és nagyszerűen felkészítette ezt a fegyvernemet szakmailag és taktikailag is7’ Januári haditudósítások a hadjárat pénzügyi előkészítésével és új egységek hadrendbe állításának tervével foglalkoztak behatóan. A magyarországi rendek kilencezer főt ajánlottak meg a császári főhadseregbe. 6 Január 9-én tartott Alsó- Ausztria Tartomány Gyűlése elhatározta a támogatás növelését 1,5 millió forinttal. Brandenburg, Szilézia, sőt Tirol is pénzbeli támogatást ajánlott meg, az előző évinél lényegesen nagyobb összegben. Az összecsapások már januárban megindultak. Erdélybe Thököly egy' erős portyát küldött, amely meg is verte a Hannoveri herceget, aki el is esett. Viszont Zrínyi Ádám gróf Debrecen mellett magyar lovasbrigádjával egy' 800 fős tatár csapatot győzött le, százan meghaltak a tatárok közül és sok foglyot ejtettek.78 A következő hónap elején Poliant ezredes, Antonio főhadnaggyal Karánsebestől nem messze, magyar és székely csapatokat gyorsan egyesítve a császári zászlóaljakkal, egy a Havasalföldről betört tatár és román egységet teljesen tönkrevert.79 Február közepén Csáky gróf felső-magyarországi futárja hozta a hirt, hogy a téli szálláson pihenő császári katonaságot több faluban a tatárok váratlan rajtaütéssel felkoncoltak illetve fogságba hurcoltak. A Csáky-huszárok egy svadronja (140 ember), egyesülve a riadóztatott császári katonasággal, üldözőbe vette őket, 300 főt lekaszaboltak, hat tatárt két törököt, négy Thököly-féle lázadót elfogtak közülük, valamennyi foglyot kiszabadították.80 Ugyanebben az időpontban érkezett futár jelentéséből ismertté vált, hogy Poliant és az előbb említett Antonio (itt ezredeskapitány), magyar és német egységgel Lugos környékén a „Vlahiába hazatérni akaró 500 főnyi tatár csapatot, magyar huszárok hirtelen felbukkant támogatásával tönkreverte, valamennyiüket lekaszabolták. Majd a következő napon Karánsebestől félnapi járóföldre, mintegy ötszáz főből álló csapatot kerítettek be, és valamennyit megölték.81 Február 13-án Eszéken kelt jelentés szerint a Pécsett állomásozó magyar huszárzászlóaljak, valamint a valkóvári hajdúk (800 lovas és 300 gyalog) egyesülve a Dráva jobb partján, a szlavóniai török palánkok ellen indultak. Az akcióikról nem számoltak be a német nyelvű lapok. Március 1-jén ismét Csáky-ezredről hallunk. Lukács János alezredes, aki helyettes parancsnokként szolgált, Nigrelli megbízásából megtámadtak egy török konvojt, amely rabokat szállított Nagyváradra. Negyven magyar keresztény foglyot és több német katonát kiszabadították és nagy zsákmányhoz jutottak. Pár nap múlva már ugyanezen magyar huszárzászlóalj Szeged térségében tűnt fel, ahol a befagyott Tiszán átkelni igyekvő tatár egységet semmisített meg.82 A magyar katonaság sikerei arra késztették a haditanácsot, hogy a közeledő hadjáratra összehangolt hadműveleti tervben osszák ki a szerepet a magyar haderőre. Ezért március 12-én Bécsben, Zichy István (General Wachmeister) vezérőrnagy, Batthyány Ádám tábornok, kanizsai Blokád-parancsnok, gróf Koháry István vicegenerális, Kassa teljhatalmú megbízottja, Csáky Zsigmond gróf, császári 309
