Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Szita László: A magyar katonaság törökellenes küzdelmének nyugat-európai sajtóvisszhangja 1688-1698 között
ezredes részvételével, konferenciát tartottak. Ahol határozatot hoztak arról, hogy 12 000 huszár illetve hajdúból álló magyar sereget a következő hadjáratban ők fogják vezényelni.83 Mint a későbbi ezredszervezések mutatják, valóban intenzív toborzások történtek, amelyet Baaden őrgrófja, Lajos Vilmos főparancsnok is szorgalmazott. A fent említettek parancsnoki beosztásokba kerültek, de a magyarországi csapatokat különböző császári ezredek közé osztották be a főhadsereg hadrendjébe. Önállóságról szó sem lehetett, viszont vonuláskor, sőt táborozáskor, a császári ezredektől elkülönített helyen tevékenykednek.84 Szeged jelentékeny magyar gyalogos és lovas katonasággal rendelkezett, akik ..gyakran kirajzanak” és a Bácsból érkező erős tatár portyát március 14-én megsemmisítette. Ezek a tatárok korábban Szatmárban pusztítottak. Közülük kétszázat a szegedi huszárok megöltek. Pár nappal később a szegedi lovas- és gyalogoszászlóaljakból álló nagyobb egység „Csanád várost rohanta le és a benne lévő török őrséget lemészárolták, a helységet kifosztották, majd felgyújtották, a belső várat a helyőrség éjszaka leple alatt elhagyta.”85 Hasonló portyákat hajtottak végre a magyar lovas- és gyalogosegységek Zentánál. A zentai magyar garnizon Temesvárig „száguldozott”. Március 10-én, a török konvojt, amely a városba igyekezett, lekaszabolták, negyven tatárt elfogtak: Visszatértükkor meglepték a török Karlovácot és a benne lévő török őrséget, asszonyokat és gyermekeket is megölték, csak a kádit és a béget vetették fogságba.86 Május a csapatok felvonulásával és a különböző térségekből érkező császári ezredek és „nemzeti erők” csapatösszevonásával telt el. Május 20-án 900 magyar lovas vonult Mohács felé a Rabutin-ezreddel. A várost megerősítették és egy főraktárát építettek, amelyben mindenféle fegyvert tárolnak.87 Június 7-i haditudósításban azt olvashatjuk, hogy a magyar erők (Die Ungarische Militz) gróf Batthyány vezetésével, mintegy 10-12 ezer fő, gyülekezőben van és a fősereghez csatlakozik.88 Az adatok eltérnek egymástól. Június 17-i újabb haditudósítás a császárnak átadott lista szerint ötvenegyezer német, nyolcezer magyar-rác, a helyőrségekben tizenhatezer magyar—horvát-szerb, Erdélyben tizenháromezer a hadjáratra toborzott katonaság létszáma.89 Az általunk áttanulmányozott négy német és egy-egy olasz illetve latin nyelvű sajtó elszórt adatai alapján biztosan megállapítható, hogy júliusban és augusztusban előrenyomuló szövetséges főseregben, amely Szalánkeménnél a század legvéresebb ütközetében tönkreverte a török hadsereget, mintegy négyezer szerb könnyűlovas Batthyány, Zichy, Zrínyi, Koháry, Csáky vezette huszárok, lovas és gyalogos magyar hajdúk harcoltak, körülbelül ötezrednyi erővel. Létszámuk háborús feltöltésben különböző volt. A könnyűlovasok mohácsi mustránál 1068 főben, egyes gyalogezredek 2100 főt foglaltak magukba.90 A török sereg üldözését, a magyar huszárság és lovas hajdúkra bízta a fővezér, akik egészen a Száváig üldözték őket, senkinek nem kegyelmeztek. A csatát eldöntő szövetséges lovassági támadásban, amelyet Dünne- wald tábornok vezényelt, Zichy- és Batthyány-huszárezredek is jelen voltak, s mint az eléggé közismert, itt halt hősi halált Zrínyi Miklós fia Zrínyi Ádám.91 A fővezér Lipót császárnak küldött jelentéseiben, majd később személyesen is, nagy elismeréssel nyilatkozott a halálmegvető bátorsággal rohamozó magyar huszárokról és hajdúkról is. A nagy lovasrohamról tudósítva a sajtó hangsúlyozta, hogy a szalánkeméni csatát eldöntő lovasroham során benyomultak az ellenség védőárkaiba és „... ez a támadás a magyaroktól és a rácoktól derekasan támogatva lett. így az ellenség a beálló sötétségben rendetlenül, végül is menekülésre lett kényszerítve...”92 Szeptember 6-án a „Mercurii Relation” megírta, hogy „...magyarjaink egész szlavóniai frontot átszáguldozták, de ellenséget már nem találtak...”93 310
