Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Szíjártó István: Rokonok és mérföldkövek. A Somogy megyei köznemesség társadalmi kapcsolatainak térbelisége a 18. században
csoportokat fogott össze egyetlen rend keretei között. Közülük csak a főnemesség elkülönülése volt vitathatatlan és nyilvánvaló, holott a köznemesség tömbjén belül néha markánsabb különbségek maradtak rejtve, mint amilyenek a tituláris arisztokráciát a nemesség többi rétegétől elválasztották. Megpróbáltam ezért egy több szempontú megközelítés alkalmazása révén a köznemességen belül egyes világosan elkülönülő szinteket definiálni. Rájuk alapoztam aztán a mintavételt és a nemesség társadalmi kapcsolatainak térbeli alakulását differenciáltan bemutatni kívánó képet. Megkíséreltem következetesen ragaszkodni ahhoz a célkitűzéshez, hogy csak a kor saját kategóriáit alkalmazzam. Úgy vélem, hogy a történészeknek állandó erőfeszítéseket kellene tenniük annak érdekében, hogy az általuk vizsgált korszak képét ne torzítsák el azzal, hogy saját fogalmaik kényszerzubbonyát húzzák egy másik (és esetleg más belső logika alapján szerveződő) korra. A vizsgálat azokra a köznemesi családokra terjedt ki, melyek 1715 és 1815 között Somogybán éltek. Noha általában nem ezekkel az évekkel szokás megadni a 18. század határait, ez ebben az esetben mégis indokolt. A hódoltság korában Zalával egyesített Somogy vármegye önállóságát az 1715. évi 86. törvénycikk állította helyre.2 A 19. század első éveinek a vizsgálatba történő bevonását pedig az teszi szükségessé, hogy a napóleoni háborúk kora forrásokban rendkívül gazdag. A megelőző század viszonyairól sok tekintetben csak ezek a dokumentumok tudósítanak. A vizsgálatban hét ismérv tekintetében vizsgáltam a köznemesi családokat. Nem merném állítani, hogy ezzel minden egyes család társadalmi státuszát egyértelműen meghatároztam volna, de a célom ennél jóval kevesebb volt: csupán néhány tiszta esetet akartam kiválasztani. 1807-ből fennmaradt egy összeírás, mely éves jövedelmük feltüntetésével sorolja fel Somogy vármegye azon lakosait, akik a nemesi felkeléshez valamilyen mértékben kötelesek voltak hozzájárulni.1 Köztük 39 olyan köznemesi családdal találkozhatunk, melyek 2000 forint feletti jövedelemmel rendelkeztek. Az 1805. évi 1. törvénycikk értelmében az ezen jövedelmi kategóriába tartozóknak személyesen kellett felkelniük, vagy — ha erre nem voltak alkalmasak - az inszurrekcióhoz saját költségükön egy lovas katonát kiállítaniuk.4 A törvényben ez volt a legmagasabb jövedelmi kategória, ami nem hagy kétséget afelől, hogy az ide tartozók nemcsak a múltra, a valamikori érdemekre való hivatkozással élvezték a nemesi kiváltságokat, hanem őket valóban alkalmasnak tartották a haza védelme ősi nemesi kötelességének teljesítésére, ehhez a kor megítélése szerint elégséges gazdasági erőt mondhattak a magukénak.4 Az 1754—55- évi átfogó nemességvizsgálat eredményeképpen született lajstrom 332 nemes férfit és özvegy nőt tüntet fel Somogy vármegyénél, valamint - meglepő módon - két további családot.6 Vizsgálatunk második szempontja az, hogy a szóban forgó köznemesi família legalább egy képviselője szerepel-e ezen a listán. Harminc olyan családot találtam, mely mindkét kritériumnak megfelel. Ezeket a családokat tehát az önerőből való katonáskodás képessége mindenki számára látható módon emelte magasan a nemesség átlaga fölé. A második kérdésre adott pozitiv válasz pedig arra ad biztosítékot, hogy ezek a köznemesi famíliák nemcsak 1807-ben éltek Somogybán, hanem már fél évszázaddal korábban is, vagyis az 1715 és 1815 közti száz esztendős időszak nagyobbik részében. A harminc családból minden második kívül esett a hamarosan tárgyalandó további öt ismérv hatókörén. Belőlük választottam ki a birtokos köznemesség egy középső helyzetű 30
