Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Szita László: A magyar katonaság törökellenes küzdelmének nyugat-európai sajtóvisszhangja 1688-1698 között
birodalmi gyűlés jegyzőkönyvébe, őszintén szólva nem érezhető ez a szimpátia a küldöttek részéről. így tehát a sajtónak az önálló véleményeként értékelhető a fenti idézetben megfogalmazott gondolatsor. Kétségtelen azonban, hogy a következő hadjárati évre, több választófejedelmi küldött, nagy hajlandóságot mutatott egy erős hadsereg megszervezésére és Magyarországra küldésére.68 Mind a birodalmi gyűlés dokumentuma, mind az egykorú sajtó, részletesen taglalta a törökellenes harcokba bevonható, növelhető magyar haderő kérdését. A szeptember 28-i konferenciáról a bécsi tudósítás a következőket összegezte ezzel kapcsolatban: „...A magyar mágnások végre a Császár Őfelsége javaslatára hajlandók önként katonaságot állítani azzal a kikötéssel, hogy saját területükön, saját maguk által kijelölt hadibizottságok gyakoroljanak ellenőrzést. A vármegyékben ellenőrizhessék a hadiadókat, a havizsold kifizetésének menetét, a beszállások után kötelező összegek befizetését. A hadállítás és a finansziális ügyek intézésére hadi főkommiszá- rius legyen a magyar rendek részéről, aki ellenőrzi ezen ügyeket, amelyeket Őfelsége parancsai alapján végeznek...”69 Kétségtelen ez a törekvés nem volt több, mint ami a császári ezredeknél történt. Decemberi híradás szerint a magyar rendek kétmillió forintot szavaztak meg a hadikiadások fedezésére, továbbá vállalták a beszállásolás költségeit. 0 Mint minden évben, 1690-ben sem ültek el a harcok a főhadseregek téli szállásra történő elvonulásával. Az ország pusztulása, a folyamatos csatározások, az állandó török és tatár betörések, palánkok elleni kisebb-nagyobb egységekkel való támadások, a falvak elleni rabló vállalkozások miatt következett be elsősorban. Ez a permanens hadiállapot független volt az időjárástól, valamint a főhadseregek hadászati vállalkozásaitól. 1690 decemberében sem szűntek meg az ilyen akciók. Az „Extract Schreiben” 1690. december 16-i számában egy bécsi, december 10-én kelt haditudósítás világít rá a magyarországi viszonyokra: „Szent-Jób környékén 12 ezer török táborozik... a tatárok, akik ehhez a katonasághoz csatlakoztak portyázó csapataikkal, széltében-hosszában kóborolnak, a legbarbárabb módon pusztítanak és felégetnek mindent, ami útjukba kerül és leírhatatlan károkat okoznak... a tatárok e csapatai átkeltek a Tiszán, de azokat Csáky tábornok (General Cziacky)71 felderítette, váratlanul rájuk támadt és menekülés közben megverte őket és közülük sokat megölt...” 2 Erdélyben, noha a főparancsnok csapatai hatótávolságában voltak Thököly és a tatár csapatok, iszonyatos pusztításokat végeztek 1690 telén. „...1690. december 14-i gyorsfutár hozott írásos jelentést arról, hogy ...Pace tábornagy tatárokat fékezett meg és Thököly főkolompos embereit tette ártalmatlanná, akik lázító céllal járták a vidéket... falvakat fosztogatnak ki és égetnek fel. Egy nagyobb helységben két nemes embert felakasztottak, egyeseknek orrát és fülét levágják; de amikor császári, vagy magyar csapatokba ütköznek, amelyekről azonban kémeik által jó előre értesülnek, Oláhországba visszahúzódnak, és a hegyeken át magukkal viszik az általuk elfogott embereket, nyakuknál és fejüknél megkötözötten hurcolva azokat...” 3 Még ugyanebben az újságban egy Erdélyből érkezett staféta írásos jelentést hozott arról, hogy „...Kysballas (Kiss Balázs) őrnagy, magyar csapatának élén, amely 500 főből állott, egy erős tatár seregbe ütközött, azokkal sokáig viaskodott, végül is sikerült nekik 100 tatárt megölniök és ötvenet fogságba vinni, ezenkívül húsz lovat is zsákmányoltak...”4 A Szatmárba kóborló nagyszámú tatár csapatok ellen a főparancsnok „Loui von Baaden azonnali riadót rendelt el és magyar, valamint német katonaságot irányított ellenük...” 308
