Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Szita László: A magyar katonaság törökellenes küzdelmének nyugat-európai sajtóvisszhangja 1688-1698 között
Koháry István gróf altábornagy a nyolcvanas években északkeleti fronton megsebesül. Jelentékeny magyar erőket vezényelt.13 Természetesen a sort lehet folytatni. A császári ezredek közé, azok harcászati, taktikai tudását elérő magyar nemzetiségű ezredek száma négy-öt volt 1691. évi hadjárat idején. Az al-dunai előrenyomulás idején június-júliusban Loui Baden fővezér Leopold császárhoz írt jelentésében utalt arra, hogy a császári ezredek között menetelő magyar egységeket rendszeresen kell gyakoroltatni, hogy mire a törökkel harcérintkezésbe kerülnek, addigra az összehangolt támadást semmi ne zavarja meg. Illokra érve kedvező benyomásáról írt, bár kétségeit is kifejezi, s újra külön felhasználás mellett döntött. Úgy látszik, az idő túl rövid volt a harcászati elemek megtanulásához.14 1692-ben, amikor a nyugati frontra vezényli át, a császár magyar lovasezredeket kér, akikkel sikereket ígér. Ha nem is négy ezredet, de a bajor kontingensben álló színmagyar Lidl-féle huszárokat rendelkezésére bocsájtják.1’ Az 1689- évi hadjárat idején, amely során a Morava völgyében hatolt előre Lajos Vilmos, számtalan esetben a hadtestében lévő magyar lovasezreddel oldja meg a váratlan meglepetés, de a felderítés, majd az üldözés harcászati feladatait. Leopoldnak felterjesztett jelentéseiben kiemelkedő tetteiket nem győzi hangsúlyozni.16 Most azonban nem a kiemelkedő, nagy csatákban való magyar részvételt vázolnánk, hanem nagyon röviden utalásokat tennék arra vonatkozóan, hogy az ország területén permanensen folyó háborúban, milyen szerepetjátszanak mag)>ar egységek. Hol harcolnak és milyen tetteket visznek végbe. Mivel időnk nincs és a terjedelem is rendkívül korlátozott, csak néhány érdekes eseményt vázolunk a több száz összecsapásból, rajtaütésből, üldözésből, amelyek a várharcok során, a hadseregek vonultatása során megfigyelhetők. Mint már utaltam rá, a főjelentések nagyon fontos megállapításokat tettek a magyar katonaság részvételéről, sőt főparancsnoki értékelések is születtek erről, amelyeket azonban más alkalommal szeretnék publikálni, továbbá nagy terjedelmüknél fogva jelen előadás és publikáció kereteit szétfeszítenék. A sajtóra koncentrálnánk. Tudomásom szerint az egykorú nyugat-európai újságokból magyar publikáció a címben jelzett időszakra vonatkozóan nem született. Ezért is érdemelhet figyelmet az alábbi szemelvénysor bemutatása. A rövid szemelvényeket az egyes hadjáratok' időrendjében elevenítjük fel. Az általunk feltárt sajtóval kapcsolatban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy megjegyezzük, igen objektív, quazi haditudósítás jellegű anyagról van szó, amelynek tényanyagát maga a Haditanács, vagy más esetben a főparancsnokság, diplomáciai konferencia szivárogtatott ki, vagy egyenesen közlésre ajánlott. 1688. évi hadjárat Július 3-i közlemény szerint Barkoczy és Zichy magyar ezredei, amelyek kitűnő értékűek, csatlakoznak Miksa Emánuel hadseregéhez. „...Stayermark-ból azt a hírt hallani, hogy Canischa erődjét szoros blokádba zárták, és a magyar lovas- és hajdúcsapatok nagyszerű fegyelemmel és hozzáértéssel látják el ezt a feladatot...”1 Június 27-i tudósítás többek között utalt arra, hogy a szegedi garnizon magyar huszárai egész Havasalföld határáig portyáznak, mindenütt bátran rajtaütnek a hitetleneken, és 250 ökröt hoztak magukkal.18 Veszteségről is érkeznek tudósítások. Július 4-én 150 magyar hajdú került szembe tízszeres török túlerővel. „Valamennyiüket megölték...”19 Ugyanilyen súlyos veszteségről érkezett tudósítás július 8-án. E szerint „Posega sáncaiban 500 magyar 300
