Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Szita László: A magyar katonaság törökellenes küzdelmének nyugat-európai sajtóvisszhangja 1688-1698 között
hajdú vesztette életét, amikor váratlanul hatszoros túlerő” rohanta meg őket.20 Valamennyien „halálmegvető bátorsággal harcoltak és védekeztek...” Július 15-én bécsi haditudósítás ad hírt arról, hogy Corbelli alezredes a Tiszán túl összevonta azokat a magyar erőket, amelyek segítségével Nagyvárad körül a blokádot megerősítette. Debrecen felégetését magyar lovasság akadályozta meg, ...fényes bátorsággal a törököket ágyúikig üldözték, s levágták őket, noha háromszoros túlerőben volt az ellenség...”21 Július 18-i tudósítás a következőket tartalmazta: „...Illokot feladó törökök keresztény foglyaikat cipelték magukkal, és gyorsan vonultak Belgrád felé. A magyar huszárok azonban „...szélsebesen utánuk mentek, mindenkit kiszabadítottak és az ellenség egész málháját elragadták...”22 Érdekes az augusztus 5-i tudósítás. Gróf Hofkirchen vezényelt 1000 magyar huszárt és 800 német gyalogost, s rohammal elfoglalták Gradiška melletti Bród-palánkot. A hatalmas török túlerő, amely a palánk visszahódítására érkezett, veszélyt jelentett e csapatokra, ezért Lajos Vilmos hadtestparancsnok sürgősen visszarendelte a csapatokat „...nehogy e kitűnő és értékes huszárság és gyalogosok elvesszenek...”23 Ugyanezen a napon egy másik újságban napvilágot látott haditudósítás részletesen megírta, hogy Hofkirchen alezredes által vezényelt magyar huszárzászlóalj valamint egy német dragonyos bataillon egész Belgrádig portyázott, több török palánkot porig égettek és kifosztottak.2'* A ugusztus 12-i tudósítás szerint „...a híres portyázó Mehemet aga 450 főnyi csapatával átkelt a Száván, de három horvát és egy magyar század bátran rájuk támadt és menekülésre késztette az ellenséget...”25 Szeptember 9-i híradás arról számolt be, hogy a magyar hajdúk váratlan rohammal megmásztak és elfoglalták Mihalova nevű palánkot. Az őrséget lekaszabolták és nagyszámú keresztény foglyot szabadítottak ki.26 Belgrád elfoglalása után, amelyben a választófejedelem (Miksa Emanuel) „magyar huszárjai lovaikról leszállva vettek részt; egyébként, a török foglyok azért könyörögtek, hogy se magyar hajdúknak, se rácoknak ne adják őket..., mert azoktól kegyetlen bosszút várhatnak megbosszúlandó az ő általuk végzett dúlások miatt”.2 Október 23-i expressztudósításban a következő elismerő sorokat olvashatjuk: „...a határőröket, a horvátokat és magyarokat császári lovas- és gyalogosezredekbe osztották be, általában ezeket talpasoknak, huszároknak, hajdúknak nevezik, bátor és háborút kiszolgált katonák, bírják a fegyelmet, ők is zsoldot kapnak és téli kvártélyra jogosultak. A fennmaradók csak magyar katonákból állanak a győri, komáromi, kassai főkapitánysághoz és más erődökbe osztották be őket. Kitűnő katonák és a császári ezredekkel együtt nagy erőt képviselnek...”28 Amikor 1688-ban a francia haderő megtámadta Philippburgot, a „Mercurii Relation” november 13-i száma hírül adta, hogy Leopold császár elitcsapatokat vezényeltetett át a nyugati frontra. Kaunitz Svájcba utazott és a svájci gárdából szerzett alakulatokat. Magyarországról a nádor hozzájárulásával 1000 huszár és 600 insurgens nyert beosztást az ugyanekkor átvezényelt hat császári ezred közé.29 A magyar huszárság elismerését támasztotta alá egy november 25-i tudósítás a „Mercurii Relation oder Wöchentliche Reich Ordinari Zeitungen” első oldalán a Magyarországról írt cikkében. „...3000 magyar huszár toborzása van folyamatban,... akik a német ezredekkel azonos ellátásban fognak részesülni...” Nagyon fontos az az utalás, amely szerint az ún. szabadcsapatokat, továbbá a töröktől átállt magyar irreguláris egységeket a „császári erődök védelmi garnizonjába” kívánják beosztani.30 Az év utolsó hónapjában több lap, így bécsi, müncheni, frankfurti tudósította olvasóit arról, hogy az addigi harcokban „... legendásan helyt állt magyar huszárok 301
