Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)

A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Hankák Péter: A polgárosodás fogalmai Széchenyinél, Széchenyi és a magyar polgárosodás

nek tükrében, úgy tűnik, szélesebb talapzaté és magasabbra ívelő rendszert állíthatunk fel. Ennek talpköve a nemzetiség, a nemzet fennmaradása, megújulása, erre épül a közműveltség és közértelmesség, a nemzeti hibák leküzdése. Ezeket kell gyógyítani űj munkaerkölccsel, a polgári érdek és szerzés legitimálásával. Ebből fakadhat az űj polgári erény, az újítás, a sikeres szellemi és gazdasági vállalkozás, amely a nemzeti és emberi fejlődés végeredménye.

Nagyívű, nagyralátó gondolatrendszer és program ez. Semmiképp sem sorolható a korban közkedvelt romantikus utópiák sorába. Ellenkezőleg, az akkori hazai viszonyok között racionális rendszer, reális program volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy részben meg is valósult. Részben. Mert lényeges elemei ugyan tananyaggá váltak, de nem valósággá. Részben, mert egyes elemei utólag utópikusnak bizonyultak.

* * *

A hiba nem a tervekben és vállalkozásokban, nem a programban volt, hiszen a Stádiumban felvázolt pontok megvalósultak,39 többnyire Széchenyi javaslatánál radikálisabb formában. A hiba nem a töltetben, hanem a hordozórakétában rejlett. Széchenyi elsőnek ütközött abba a dilemmába, amelyet a reformnemzedék kiválóságai utána sem tudtak megoldani: ki vezesse, ki vigye végig a polgári átalakulást? Erős nemzeti polgárság híján logikusnak és reálisnak látszott a kétágú program: polgárosítani a nemességet, magyarosítani a polgárságot! Az 1830-as 40-esévekben úgy látszott, hogy egy polgárosodó nemesi és egy magyarosodó polgári elit összefogása alkalmas és hatékony erő lehet a kettős feladat véghezvitelére.

„Magyarosítani! De miképp és milyen eszközökkel?” - kérdezi Széchenyi. A magyar egyelőre csak tanuló lehet, s tanító csak igen kevésben. „Ki kell tehát tisztítani előbb a Magyarságot minden szennyeiből, hogy elfogadható s idővel követésre méltó is lehessen.”40 De hát hogyan végezhető el ez a művelet ott, ahol annyi az előítélet s oly kevés az Élettudomány?“*1 Idegen, éppencsak magyarosodó, nem nemes elemekhez nem akart fordulni.42 A „nemzetiség” forog veszélyben, ha nem „mi magunk” hajtjuk végre a szükséges reformokat. Akkor pedig nem maradt más hátra, mint a nemesség önátalakítása, hibáinak önkezű kigyomlálása.43 De ha volt volna ilyen, a polgári erénytől vezérelt, kiművelt és vállalkozó szellemű nemesség - nem néhány Európába előresietett, megszállott reformer, hanem széles társadalmi közeg -, akkor a polgárosodás folyamata s a meglévő burzsoázia magyarosodása, ne- mesedése szinte önmagával, nagyobb zökkenők nélkül, gyorsan haladt volna előre.

Megalapozottan állíthatjuk, hogy valamennyi elgondolása közül ez az egy, a rendi nemesség szellemi-erkölcsi nemességgé átalakítása, ez a jelentés- és funkcióváltás sikerült a legkevésbé Széchenyinek, követőinek, ellenfeleinek és utódainak. Ez volt, illetve ez bizonyult a leginkább utópikus elgondolásnak, amelyben csak egy mélyen vallásos és meggyőződésesen felvilágosult racionalista hívő reménykedhetett.

Nem a nemesi vezető réteg liberális reformprogramja, nem az újításra való elszántsága és nem a polgárság magyarosodási készsége hiányzott tehát, hanem a nemesség önátalakításra, polgárrá válásra váló képessége, vagy az önátalakítás elháríthatatlan kényszere. Az úri nemesi virtusnak polgári erénnyé - pontosabb szakkifejezéssel: burzsoá etossza - átalakítása végül is nem sikerült sem Széchenyinek, sem a kiegyezés kori reformereknek. Polgárt, vállalkozót teremteni felülről akár szép szóval, rábeszéléssel, akár riogatással, rendeletekkel eddig még senkinek sem sikerült.

285